A budapesti underground bugyraiból 2013-ban bukkant elő a Dope Calypso formáció. A látszólag komolytalan garázs punk-rock trió február 16-án dobta ki legújabb Giddy Up-ra keresztelt albumát. Ne tévesszen meg senkit a látszat, ugyanis a sufnituning mögött kiérződik a magas szintű tudás és kreativitás.

A számomra eddig ismeretlen zenekarral a frissen megjelent lemez apropóján kötöttem ismeretséget és nem okoztak csalódást. A debütáló 2014-es Farewell to the Fairy, Goodbye to the Ghost-tal indult útnak a móka, a srácok pedig hallhatólag nem állnak le és azóta is töretlenül szállítják le az izgalmasabbnál izgalmasabb albumokat. Minden Dope Calypso lemez kicsit más tematikára épül, legyen az a 2016-os szörfpunkos Mau Mau vagy a billentyűsök izgalmas beépítésével kísérletező Chaka Chaka 2017-ből.

A 10 számot tartalmazó Giddy Up a korábbi munkájukhoz hasonlóan rövid, de velős hanganyag lett a maga 27 percével. Az erőlködésmentes lazasággal elénk pakolt főként postpunk cucc rendesen tartogat igazán különc zenei megoldásokat, illetve kísérleteket olyan hangszerek bevonásával, mint a trombita vagy a koto japán pengetős hangszer. Ez érhető például tetten a dalszövegében meglehetősen puritán Always Try to Make You Cry -ban.

Stílusirányzatokon átívelő megoldásokban sincs hiány, amit a My Name Is Written In The Book Of Life In Comic Sans, az album és a világ leghosszabb című száma méltán fémjelez.

Arról pedig, hogy milyen inspirációk vagy zenei irányzatok hatottak a társaságra, csak a frontember, Sarkadi Miklós szavai adják vissza hitelesen:

"Van olyan dal a lemezen, ami olyan, hogy ha Billy Idol cyberpunk lemeze sikeres lett volna, és nem a karrierjének azonnali vége, akkor ilyen dalokat írtak volna neki. Van olyan szám is, amiben eredetileg kb úgy akartam énekelni, mint Elvis, de határozottan forgott a sírjában tőle, és olyan is, ami miatt Meat Loaf szelleme a vállunkon sír, hogy miért nem hagyja senki zongorázni benne. A második klipes dalunk pedig például egy csontig hatoló, érzelmek bélhúrjain arpeggióban hárfázó dal arról, hogy lesznek halálosan és visszavonhatatlanul szerelmesek a here kromoszóma-aberrációban szenvedő férfiak, míg a gyász fel nem emészti őket.”

A legtöbb szám lendületes dob- és hangsúlyos gitártémák kétperces szösszenete, helyenként abszurd szövegekkel, ami mára már a Dope Calypso egyik védjegye is lehet. A frontembert ismételten idézve: "Bámulatosan fülbemászó, kizárólag eposzi síkokon történő űrcsatabárdos galoppozás az egész, amit természetesen a Föld populációjának pár ezreléke lenne képes észlelni, ennyit az értelmes élet kialakulásáról."

A Chasing U zárja le és foglalja össze ezt a közel fél órányi zenei száguldozást és a remek klip vizualizálja nekünk ezt a tömény, de jóleső őrületet.

Ha pedig kedvet kaptál, hogy élőben is megtekintsd őket, március 2-án az Akvárium ad helyet a remeknek ígérkező eseménynek.