Ha Billy Idol és Budapest Park, akkor eső! Legalábbis az előző, 2022-es koncert és a jelenlegi buli előszele ezt vetítette elő. Hogy aztán a kellemetlen időjárásból egy kellemes este kavarodott, az már csakis a művészeken múlott, meg persze a hálás közönségen, akik nagykanállal és kétpofára falták azokat a bizonyos számokat.

A budapesti underground bugyraiból 2013-ban bukkant elő a Dope Calypso formáció. A látszólag komolytalan garázs punk-rock trió február 16-án dobta ki legújabb Giddy Up-ra keresztelt albumát. Ne tévesszen meg senkit a látszat, ugyanis a sufnituning mögött kiérződik a magas szintű tudás és kreativitás.

Hát, feleim, lassan segédbranddé válik a Moshing On Orfű. 2012 óta látogatom a fesztivált, és 2014 óta tehetem ezt minden évben akkreditált firkászként. 2017-ben és 2018-ban átálltunk a Moshing On Orfű füzetformátumára: az első és egyetlen fesztiválfanzinra Magyarországon, amit csak a Rockstatiönön érhettek el! Úgy tűnik, kultúrmissziónk sikerrel járt: bármerre fordulok, a FOO már nem alter/hippibölcsiként, hanem igenis akként a nívós kortárs hazai rockfesztként szerepel a köztudatban, ami. És mosht...

Néha az ember úgy is elmegy egy-egy koncertre az ország másik felén, ha nincs rá akkrede, pénze, ajánlólevele, meg kell hívnia a kollégáját, senki le se szarja, semmit nem tud a főfellépőről, és aznap dönti el, hogy nosza.

És ilyenkor az ember, ha szemfüles, belenyúl a jóba.

06.24.-e szerda ilyen "néha" volt. A zsákbamacskán mindenki zúgó füllel nyert egy olyan tripla garázspunkshowt, amit emlegethet bárki, aki szereti ezt a mocskosul alulbecsült, félreismert, tág keretek közt működő műfajt... vagy az, aki csak simán szereti a leszarom rock'n'roll hepajt. Mer' az volt rendesen.

Egy-két ital, késésben vagyunk, ott egy taxi az Andrássyn, bömböl benne a techno, 40 körüli fazon, totál szétesve, vezetőülésétől nem férek be, szarik rá, én is. Száguldunk a városban, Levi feelingem van. 3 perc múlva már a lifttel megyünk fel, épp időben. Dope Calypsoék kezdik az estét. Farewell to the Fairy, Goodbye to the Ghost lemezük borítója etalon, felállásuk basszustalan, rutinból hozzák, kurva jó hangulata van az egésznek. Közönség figyel, nem lézeng, álló ováció! Semmi új, inkább AHOGY elő van vezetve, abban van a buké. Figyelem megragadva, radarra felkerült. Garázspunkba nem kell szitár, nincs is. Kell még 10-15 koncert nekik, és egy kis felszabadultság. Program végignézve, reverendás előtt kereszt vetve! Új lemezhez sok sikert, irány digólend!

Az Americana-életérzést német létére elképesztő hitelességgel megéneklő duó, a Picturebooks tavaly már járt volna az A38 Hajón. Akkor a koncert elmaradt, de a Picturebooks május 27-én pótolja a fellépést, amin legutóbbi, Imaginary Horses című lemezét mutatja be. A nyers rakenroll-fílinget csak erősíti a két magyar társfellépő, az új nagylemezét bemutató garázspunk trió, a Dope Calypso, illetve az underground szupergrupp Terrible Ted.

1 hete lecsengett a Magyar Dal Napja. Őszintén szólva 1 meghíváson és 2 Budapesten látott koncertposzteren kívül hozzám más nem jutott el belőle - hiába a számos vidéki helyszín, hiába a párhuzamos(!?), és mintha néminemű tematikus bontásra törekedő koncertkínálat, hiába a talán minden eddiginél nagyobbnak ígért media covering... Nem volt eget rengető, mondjuk ki, lássuk be: se tévében, se rádión, se neten nem ért hozzám bármi érdemi reflexió, vagy akár egy tikszaros említés róla, és még az ott szereplő zenészkomák is csak vállat vontak: van ilyen is, hát vótunk, hát jóvót. Sőt, a nem-fővárosi helyszínekre (Boldog?! Hajdúnánás?! Martonvásár?! komolyan?) úgy fest, a "népünnepély szervezői", legyenek helyiek vagy központiak, csak a térségbéli parányi & big bandeket hívták, meg a szarráropott sarkú néptáncos-népzenész bagázst, akik valószínűleg minden nyüves helyi minifeszten amúgy is csujogatnak - mintha a kortárs rockzene, vagy akárcsak a kortárs magyar, de angol nyelvű zene egyáltalán nem is létezne. Mintha az nem is lenne magyar.

Ezt szeretnénk orvosolni. Az Ez-Is-Magyar-Dal!-Napjával azt tervezzük, hogy minden évben szeptember 2. hétvégéjén felhívjuk a figyelmeteket azokra a friss, nyugati színvonalú, mégis keleti állapotok közt boldogulni kénytelen hazai előadókra, akiknek a kultúrpolitika jelenlegi menete, vagy a becsontosodott kőbányai közízlés nem juttat elég rivaldát. Majd mi. Nekik. Helyettük. Kúriabéli puhányok, nyavalyások, ha gyötör a láz, fületek nyissátok gyorsan, hallgassátok: el se fogjátok hinni, hogy EZEK a bandák, ezek a számok, mind-mind magyarok...