RockStation

While She Sleeps – Self Hell (Spinefarm, 2024)

Játék határok nélkül

2024. március 22. - Sweet Melancholy

wss_album.jpeg

Talán túlzás nélkül mondható, hogy a While She Sleeps mára a brit metalcore színtér egyik megkerülhetetlen húzónevévé vált. A március 29-én megjelenő hatodik, Self Hell címet viselő, igencsak kísérletező stúdióalbumával hangzásbeli szintet lép a zenekar. Azt már megszokhattuk tőlük, hogy szívesen nyitnak más stílusok, legfőképpen az elektronikus effektek beépítése felé, ami azért már a 2021-es Sleep Society és azt megelőző So What albumokon szolidan tetten érhető volt. Az új lemezzel viszont minden eddiginél különlegesebb, sokszínűbb anyagot pattintott össze a sheffieldi ötös fogat.

WSS: "Furcsa módon olyan érzésünk van, mintha újra debütálás előtt állnánk. Ugyanolyan izgatottság övezi az új lemez kiadását, mintha ez lenne a zenekar első megjelenése.”

Amíg a korábbi WSS lemezeken az írási folyamat túlnyomórésze csak néhány tagra korlátozódott, a Self Hell-en minden zenész víziója utat talált.  Sokszínűség, ami elsőre eszembe jut és talán nem állok messze a valóságtól, hiszen az öt tag, öt teljesen különböző inspirációját tolta bele ebbe, már a címében is sajátságos albumba. A 12 szám befogadásához kell bizony nyitottság, de akkor tudod értékelni igazán, ha végig hallgatod ezt a közel háromnegyed órát.

WSS: „Az album címe az alapja annak, ahogyan magunkra és a világra tekintünk. …mindannyian szenvedünk a magunk módján.”

Loz Taylor: „Mindenkinek megvan a saját pokla, de minden negatívumra jut egy pozitívum is, ami helyreállítja az egyensúlyt”

Az első tétel, a Piece Of Mind jó kis felvezetése annak, milyen zenei kavalkád is vár majd a hallgatóságra. Ahogy várható volt, a kissé feszült hangulatú intro robbanni is látszik, a Leave Me Alone és a Rainbows aprít rendesen, míg a punk-os lendülettel induló Wildfire pörgeti fel a testet és agyat egyaránt, szóval a kezdésre nem igazán lehet panasz a breakdown szerelmeseinek sem.

A kreatív energiák az album közepén csúcsosodnak ki, ugyanis itt kapott helyet a három, stílusában teljesen eltérő kooperáció eredménye. A kanadai, elektronikus effektekben otthonosan mozgó Aether vagy a liverpool-i Stone-ból Fin Power közreműködésével készült dalok fékezik meg a dinamikát, és teljesen más stílusban szólnak a nagyérdeműhöz. A szintén beugrós Alex Taylorral az ambiciózus Down, vad agressziójával, nehézsúlyú riffekkel emlékeztet minket a zenekar gyökereire.

A folytatásban a WSS teljesen kilép a metalcore skatulyából. A filozófus és spirituális tanító Jiddu Krishnamurti szavaival útjára indított To The Flowers, az album harmadik kislemeze, egy hatalmas, érzelmes masszává vált a sokasodó hatások következtében. Az eklektikusra sikerült végjátékban határozottabban kapnak erőre a dance-pop elemek, a szintetizátorok, sőt a szimfonikusoknak is jutott egy kis meló a záró Radical Hatred / Radical Love szerzeményben.  

A Self Hell szinte mindegy egyes tétele tartogat meglepetést, esetenként némi meglepődést is. A szintetizátor és az elektronikus effektek, az itt-ott szemtelenül becsempészet, 90-es éveket idéző dance-pop esszencia mellett a markáns WSS védjegyek is tetten érhetők. Legyen az akár a „scream” és a tiszta, dallamos ének egyensúlya, a breakdown-ok, a döngölő gitár vagy punk energiája ott lapul szinte minden egyes tételben.

Ebben a lemezben tényleg benne lehet minden, amit az életben is tapasztalunk. Lesz olyan szám, amit szeretni fogunk és lesz olyan, amit nem biztos. Mindenesetre a While She Sleeps kreativitásban és képzeleterőben nem szenved hiányt, és ha ez megfelelő energiával párosul a jövőben is, akkor még sok izgalmas albumot hozhat a csapat.

Loz Taylor: „Azt gondolom, hogy a Self Hell is egy kicsit olyan, mint az élet, változatos és sokféle hangulaton kanyarog végig.”

WSS: „Fontos észben tartanunk, hogy halandók vagyunk, ezért különösen figyelünk a lehetőségeinkre, ami megadatott. Ez a felfogás teszi lehetővé azt a gondtalan hozzáállást, ami alapja a további fejlődésünknek. Nem leszünk itt örökké és a While She Sleeps következő lépése továbbra is maradjon rejtély a világnak.”

WHILE SHE SLEEPS – Self Hell

1. Peace Of Mind
2. Leave Me Alone
3. Rainbows
4. Self Hell
5. Wildfire
6. No Feelings Is Final (feat. Aether)
7. Dopesick (feat. Fin Power – Stone)
8. Down (feat. Malevolence)
9. To The Flowers
10. Out Of The Blue
11. Enemy Mentality
12. Radical Hatred / Radical Love

rockstation_pontozas_4_2.jpg

Ha eddig nem olvastad az interjút Lawrence ‘Loz’ Taylorral kattints IDE.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr4118361189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum