Találkozásom a SeeYouSpaceCowboy zenéjével, nagyjából ugyanazt az érzést váltotta ki bennem, mint amikor életemben először felcsendült a kazettás magnóból a Primus vagy a NoMeansNo. Felszaladt a szemöldököm, hogy ez meg mi volt? Aztán lepörgettem újra és újra, mert volt benne valami megmagyarázhatatlan, egyszerre idegesítő és lenyűgöző. A bizarr, kaotikus és néhol diszharmónikus gitártémák közé beszúrt breakdownok mellett pimasz ének szaggatja szét a hangfalat. A San Diego-i banda első nagylemeze 2019-ben jelent meg The Correlation Between Entrance And Exit Wounds címen. Az igazi áttörést mégis talán a tekervényes, kissé befelé fordult The Romance Of Affliction hozta meg számukra, 2021-ben.
A sorban harmadik nagylemezük április 19-én jelenik meg a Pure Noise Records jóvoltából. Már a Coup De Grâce vendéglistája sem éppen elhanyagolható, többek között Kim Drakula, és Courtney LaPlante is közreműködött a felfordulásban. A korábbi anyagokhoz képest a harmadik nagylemez már nem Connie Sgarbossa kendőzetlen beszámolói az énekesnő korábbi traumáiról, inkább fiktív karakterek életét mutatja az általa kitalált, noir ihletésű világban. Ezt demonstrálva a 12 számot tartalmazó albumról kóstolónak többek között egy kétrészes klipet adott ki a banda a közelmúltban.
Ne tévesszen meg senkit Iris.EXE tolmácsolásában a nyugodt zongoradallammal indított Respite for a Tragic Tale. A lágy bevezetés után egy frappáns hardcore csavarral a Silhouettes in Motion lezúzza a rögtönzött jazz klubot. Ez a laza átmenet is eklatáns példája a SYSC sokoldalúságának.
A közel 40 perc alatt ambiciózusan ingáznak a műfajok között, ami kockázatos is lehet ugyan, de ez esetben teljesen összeáll az egész egy vad utazásra az univerzumba. A nyitó tétel Allow Us To Set The Scene a múltidéző szaxofonnal repít vissza a Molin Rouge hőskorába, de persze ez csak a látszat, ahogy az SYSC-től megszokhattuk egy hirtelen váltással velőtrázó sikolyok, zúzós gitárok másodpercek alatt teremtenek káoszt az idilli előjátékból.
A zenekarra jellemző intenzív, vad és sötét stíluskeverékek mellett ezen az albumon egy új és egyben meglepő oldalát is érzékelhetjük a hangzásukban. A dallamos, fülbemászó tételeket Sgarbossa csak „táncos indie-rock” hatásnak hívja. A Subtle Whispers To Take Your Breath Away vagy a nothing.nowhere segédletével életre hívott laza Rhythm And Rapture abszolút visszaigazolja ezt, de ide sorolható az egyszerre őrjöngő és melodikus Red Wine And Discontent.
A vendégszereplők is igazán jól illeszkedtek az egész koncepcióba. A Kim Drakulával megerősített vad tempót diktáló Lubricant Like Kerosene lendülete és buzgó breakdown-jai igazán olajozottan működnek és egy meglepő, jazz hangulatú lezárással emlékeztetnek minket az egész lemezt átitató tematikára.
Az album végére jutott Courtney LaPlante közreműködésével készült To The Dance Floor For Shelter egyértelművé tette azt, ami az egész Coup De Gráce-t jellemzi. A zenekar egy másik szintre lépett egy emészthetőbb hangzással és mindezek mellett sikerült megőrizni a vadságot is, ami kellőképpen szét tudja rúgni a seggeket.
Az utolsó Curtain Call, egyben a lemez leghosszabb tétele szentimentális hangulattal indul, már-már az univerzumban lebegsz, de hát a kegyelemdöfést ezúttal nem spórolod meg. Úgy, ahogy kezdtük közel 40 perce is, a laza tempót egy metsző üvöltéssel beindított hardcore gépezet csengeti le. Hamisítatlan SYSC fordulattal zárul a kabaré előadás, fűszerezve némi noir esszenciával, függönyök le…Adieu…
A SeeYouSpaceCowboy továbbra is áldoz a zúzós riffek és a hektikus mathcore dinamika oltárán, de benne van a punk lazasága is meg midenféle core-ság technikája és hatása. Nem változott a figyelmet követelő ének, amiben Connie Sgarbossa előszeretettel ugrál a gégereszelős magasak és mélyek vagy éppen a sasscore üvöltések között. Mindezek mellett a Coup De Gráce a sokféle inspirációval és izgalmas közreműködőkkel játékosabb és szórakoztatóbb, nem utolsó sorban pedig dallamosabb lett, mint elődei.
