Egy baj van a magyar lemezekkel: piszok nehezen lehet beszerezni őket. Tudom, hogy meg lehet rendelni a zenekarok honlapjáról, de úgy meg drágább postaköltség miatt és ha már áldoznom kell rá, akkor, ha lehet legyen minél olcsóbb. Mivel az impresszumban most már kint van, hogy szívesen vesszük, ha zenekarok promó cd-ket küldenek nekünk talán változik a helyzet. Ez csak azért jutott eszembe, mert az Insane Our Island - Our Empire című lemezét hónapok óta üldöztem, mire a végén csak meg lett.
Kicsit hitetlenkedve fogadtam, hogy a zenekar már tíz éve létezik, de így igaz. E tíz év alatt a honi modern metal mezőny egyik alapcsapatává nőtte ki magát az amúgy meglehetősen sok tagcserén átesett banda. A hazai színtéren kívül külföldön is szépnek mondható szereplést tudhat maga mögött a zenekar: 2008-ban megjárták Angliát, Görögországot, Lettországot, Litvániát, Lengyelországot és Hollandiát is.
Szóval pihenés az nincs, de miért is legyen, ha olyan zenét tolnak, amely széles körben arathat osztatlan sikert. A jelenleg Kádár László – gitár, Tóth Bertalan – basszus, Molnár Bálint – ének, Brünner Béla – gitár, Érsek Gábor – dob felállásban játszó ötös igazából a spanyol viaszt nem találta fel, viszont rendkívül jól prezentálja ezt a markáns riffekre épülő, hörgős és dallamos énektémákat váltogató zenét. Megmondom őszintén, mikor 10-12 éve először ilyesmi típusú zenét hallottam odáig voltam érte. Ma már nem vagyok annyira, sok az ilyen zenét játszó zenekar, de kevés az igazán minőségi, változatos munka. Az Insane szerencsére azonban a másik oldalhoz tartozik.
Az Our Insane-Our Empire már a negyedik lemeze a csapatnak, de őszintén bevallom az előző hármat nem ismerem, így az összehasonlítás a régi korongokkal részemről biztos elmarad. Ami viszont azok ismerete nélkül is lejött, hogy nagy zenei tudással rendelkező emberek rakták össze ezt az érdi Bakery-ben felvett lemezt. Ha kell trashesen reszelnek, vagy éppen hc témákat pengetnek, de épp úgy belefér a zenébe egy funkys basszus futam, mint egy kis latinos gitár.
A lemez nem is akar többnek látszani, mint ami: harmincnégy perc modern metál. Az It Came From Beyond fél perces intrója után hasító gitárjával robban be a Something Is In The Wind. A refrén aztán megadallamos, a pattogós basszus-téma pedig különösen ül a nótában. Az ezt követő 33 nem veszít a lendületből, falat bontó riffek, fejben ragadó dallam a refrén alatt és még az akusztikus-hegedűs középrész (kicsit SOAD) is ott van a közepén. Ezt a lemez legslágergyanúsabb dala a Hocus-Pocus követi. Ez lazább és kevésbé acélos darab, de kiváló dallamok sorakoznak benne. A disszonáns gitárhangokat is felvonultató Ready To Kill úgy zakatol, mint egy gőzmozdony, a lemez legjobb nótája. A hatos How Dare You?-ban egy kis Incubus-t véltem felfedezni, de alapjában véve ez is korrekt dal lett, sőt a vége igazi mestermunka. Aztán a Fuerteventura spanyolos akusztikus gitárfutamaival megnyugtatja a lemezt, más kérdés, hogy kicsit kilóg innen, egy csöppet idegenül hat, függetlenül attól, hogy újból felvillant valamit a tehetségből. Ezután a Daredevil In The Dark, olyan mintha egy géppuskasorozat döntené le az embert a lábáról, gyilkos. A kilences Inside megint a dallamosabb fajtából való, bár a döngölés itt is éppúgy megvan, csakúgy mint a Restart-ban, melyben megint a fejet lerepítő riffeké a főszerep. A lemezt az egyetlen magyarul előadott nóta a Lelkem Iránytű zárja. Bár kiválóan hangszerelt darab, azt mondom jobban megy ez angolul, még ha ez furcsán is hangzik egy magyar ember szájából.
Sokat ragozni nem kell: az Insane jól csinálja amit csinál és ezt mindenképpen változatos zenei megoldásokkal teszi. Új nincs a nap alatt, de ez akkor is egy jó lemez, a saját stílusában meg pláne az.
8/10
Insane : Hocus-Pocus
