Valljuk be őszintén, hogy nem túl gyakori, hogy egy rock/metal banda instrumentális  - gyengébbek kedvéért, ének nélküli – zenében utazik. Át is néztem a gyűjteményemet, hogy a gitárvirtuózokon kívül találok e ilyet, és találtam. A zenekart Karma To Burn-nek hívják és stoneres muzsikájuknak köze sincs a K3 által művelt progresszív elemekkel vastagon megpakolt zenéhez.

Bár mindenhol azt olvasom, hogy a Kállai János – gitár, Szuna Péter – basszusgitár, Nagygyörgy Gábor – dob felállású csapat hatásait olyan előadók jelentik, mint Joe Satriani, John Petrucci vagy Steve Vai, de senki se várjon öncélú húrtépést, mert itt ez a nyolc tétel, amely mindegyike önálló dalként is funkcionál. Előző lemezükön – Under A Spell - a Dream Theater-billentyűs Jordan Rudess vendégszerepelt és ugyan most nincs nagynevű segítő, mégis aki fogékony a tehcnikás már-már művészi értékeket felvonultató progresszív metálra, az itt nagyon jó helyen keresgél.

Mivel nekem a metálzenékben elsősorban az ének és a riffek jelentik a kapaszkodót, így aztán a K3 zenéjével nehezen kötöttem barátságot. De lehet vele barátságot kötni. A három zenész egyébként abszolút mester a saját hangszerén és közben akkora profizmusról is tanúbizonyságot tesznek ami inkább tőlünk nyugatra jellemző. Az album úgy szól mint az álom és a cd kiállítása is világszínvonalú, annak ellenére, hogy nyilván nincs vastag füzetecske a szövegekhez. Számcímek sincsenek, csak a dalokat jelző számok, melyek közül elsőként a keleties dallamfoszlányokat is felvonultató, szinte síró VIII. fogott meg. 

Aztán a cd többszöri meghallgatása után előbújtak a Garden Of Death rejtett értékei: a nagyszerű vezérdallamra felépített, komor I., a leginkább gitárvirtuóz II., melyből a súly sem veszett ki, a blues-os felhangokat megütő III., a súlyos, lassan lépdelő IV, amely aztán nem kevés gitárvirgát vonultat fel később, a szinte thrash-es témákat is hozó V., vagy a leginkább dalként funkcionáló VII.

A K3 a maga által felépített zenében nemzetközi mércével mérve is abszolút magas színvonalú albumot hozott össze másodjára. Én azt mondom a szélesebb körű ismertség elérése sem lehetetlen, hiszen ebből a progresszív instrumentális zenéből még közel sincs tele a padlás, mint jó pár más műfajból. Értő füleknek melegen ajánlom a Garden Of Death-et, de azoknak is akik csak szimplán a minőséget keresik a metál zenékben.