A kanadai Harem Scarem amolyan szakma-kedvence zenekar, talán még annyian sem „fogyasztják” őket idehaza, mint a Wingert. Bő 35 éve működnek, a Chasing Euphoria a 16. nagylemezük. Választott fegyvernemük a hard rock, abból is a dallamosabb fajta.
A zenekar felállásának stabil pontja a két alapítótag: Harry Hess énekes valamint Pete Lesperance gitáros. Arról azonban, hogy Darren Smith vagy Creighton Doane közül (mindketten dobos-háttérénekesek) ki szerepelt a lemezen és ki a koncerteken, egymásnak ellentmondó infókat olvastam. Talán nem is olyan lényeges, szorítkozzunk inkább a Chasing Euphoria dalaira! Már csak azért is, mert a 37-perces prezentációjuk nagyon is méltó a figyelemre. Rövid lemez, könnyen csúszik, miközben zeneileg és dallamilag is erős.
A Harem Scarem esetében a melodikus, megjegyezhető refrén csupán a beugró vizsgakérdés, ugyanis hangszeres fronton is sokminden történik. Élmény elveszni a dalok részleteiben, a gitárszólókban, vagy ahogy a bridge átmegy a refrénbe. Megkapó, hogy minden dalnak karakteres riffje van, holott a műfaj nem feltétlenül követelné meg. Nem találni mindentvivő slágert, de kevésbé ihletett pillanatot sem. Nagyobb kilengések a tempó tekintetében sincsenek, megfontoltan andalognak a Chasing Euphoria dalai. Nem is tudok kedvencet kiemelni, kóstoló gyanánt a címadó dalt mellékelem, ahhoz készült rendes videóklip.
Ahhoz képest, hogy Pete Lesperance mekkora kaliber, nem gitározza szét a dalokat, Harry dallamai állnak a fókuszban. Aztán ha már megismerkedtünk a nótákkal (gyorsan fog menni), jut majd figyelem a hangszeres szekcióra is: hadd ajánljam erre a Falling Knife-ot. A leginkább dallamtapadós refrént keresve mondhatjuk, hogy az összes olyan, de ha jövő ilyenkor szóba kerül az album, akkor a címadó, a Reliving History, vagy a könnyed Slow Burn melódiáit biztosan könnyen felidézem majd. Elsőrangú dalcsokor, a Winger és a Def Leppard emlegetése egyáltalán nem túlzás a kanadaiak kapcsán.
Nem ismerem betéve a zenekar munkásságát, így a Chasing Euphoria albumot nem tudnám elhelyezni a HS-idővonalon. Nálam avatottabb szakértők szerint nem ér fel a legkorábbi lemezek varázsához, de szégyenkeznie sem kell. Én biztosan sokat hallgatom majd, méghozzá egyben, léptetés nélkül.
