Most hogy a mi hazánk fia Zoltan Bathory a Five Finger Death Punch gitárosa és fő dalszerzője, pár napos jól megfontolt eltűnés után előkerült (Five Finger Death Punch - eltűnt a gitáros), végre a csapat pár napja megjelent második nagylemeze, is előkerülhet, amely War Is The Answer címre hallgat.
A két éve megjelent The Way Of The Fist kitűnőbb debütálás aligha lehetett volna, hiszen a csapat pár hónap után az amerikai metál elitjében találta magát, köszönhetően kemény, de mégis rendkívül fogós és dallamos dalaiknak. Az albumból a mai napig - csak odaát - több, mint 353.000 darabot adtak el, ami valljuk be, nem semmi egy első lemezes bandától. A lemez sikerének köszönhetően idén nyáron Európa nevesebb rockzenei fesztiváljai mind megvoltak a csapatnak, a Download Fesztiválos fellépésükbe volt is szerencsém belepillantani. Nos élőben még van hova fejlődniük, de stúdióban már közel tökéletes amit produkálnak, sőt azt mondom, hogy úgy sikerült előrelépniük, hogy az egész lényege maradt ami volt: baromi fogós, szaggatott riffekre épülő ordítós-dallamos ámerikai modern metál. Minden egy picit jobb lett az első lemez óta, de a legnagyobb fejlődésen egyértelműen Ivan Moody énekes ment át, hiszen igencsak jól hozza a szívszaggató dallamokat. A produceri székbe ezúttal Kevin Churko ült aki korábban Ozzy-val is dolgozott, viszont a keverésért egy igazi nagy név Randy Staub felelt, aki a Metallica, a Mötley Crüe vagy a Nickelback révén lehet nekünk ismerős. Ezek után felesleges ecsetelnem, hogy szól a War Is The Answer. Igen, lecsavarja mindenki fejét.
Tuti biztos vagyok benne, hogy az innen kimásolt kislemezek mind listásak lesznek odaát, hiszen aki ott a Disturbed-en szocializálódott, az ezt is simán bekajálja. Az első lemezt sem neveztem eredetinek, és ez sem az. Patikamérleggel van kiszámolva minden: hol lesz üvöltősebb verze, hol lesz tisztább ének, hol jön a dallamosabb ének, mikor jön egy ballada. Akit ez nem zavar, az baromi jól tudja érezni magát a lemez hallgatása közben.
A tizenhárom dalt most nem elemezném egyenként, de van itt modern metál sláger, a klipes Hard To See és a szaggatott riffelésű My Own Hell vagy a tekerős – enyhén Slipknot ízű – Dying Breed képében, mindegyikben megadallamos énektémákkal; van balladisztikus nóta, mint a Far From Home és a Walk Away. Mindkettőből akkora sláger lehet, hogy az amcsi rádiók egy évig játsszák őket. Aztán van itt instrumentális darab (Canto 34), Bad Company feldolgozás és csak úgy sima keménykedés, mint az arcbamászó címadó, vagy a Bulletproof.
Sok újat magához képest sem produkál az 5FDP, mégis egységesebb most a kép, mint két évvel ezelőtt. Baromira nem eredeti és baromira kiszámítható amit csinálnak, de baromi jól esik hallgatni és igazából csak ez számít. Az pedig, hogy a War Is The Answer-ből is eladnak legalább annyit, mint az első lemezből nem is lehet kérdéses.
