A Room Of The Mad Robots bemutatkozó albuma Mechanical Sound Empire címmel december közepén jelent meg. A szerzői gondozásban kiadott albumot a zenekar teljes egészében meghallgathatóvá  tette a Room Of The Mad Robots MySpace oldalon. A lemezmegjelenés okán beszélgettünk a zenekarral.

RS: Tudom, hogy már unalmas a kérdés, de mikor és hogyan kezdtétek, illetve változott-e valami, amikor Andres belépett a zenekarba?

Az egész 2007-ben pattant ki a fejünkből. Akkoriban mindenkinek volt, másik zenekara is. Igazából mókának indult az egész. Hárman alapítottuk a zenekart, Laci (dob), Joe (basszus) és Miki (gitár). Szerettünk volna egy olyan zenekart, ahol korlátok nélkül azt csinálunk, amit csak akarunk. Kipróbáltunk különböző zenészeket, de egyik sem hangolódott rá arra, amit csináltunk. Jöttek az ötletek és a számok. Éreztük, hogy ez több lesz egy kis örömzenélgetésnél. Szép lassan mindenki otthagyta a többi zenekart, amiben játszott és csak a MAD Robotsra koncentrált. Amikor megismertük Andrest, már az első próbán nyilvánvaló volt, hogy beleillik az összképbe. De valami még mindig hiányzott. Ez volt Gergő egyedi perka játéka. Változott e valami mióta Andres az énekesünk? Hát persze. Többet idegeskedünk. De viccet félre téve, elég nehéz idehaza olyan énekest találni, akinek ennyi karakter van a hangjában. És nem csak jó énekes, de emberileg is illik a képbe.

RS: A Myspace oldalatokon egy csomó  hatást jelöltök meg a zenéteket illetően, amik nagy része érződik is a muzsikán. Mindannyian hasonló zenéket kedveltek vagy mindenki tolerálja a másik zenei ízlését?  Egyáltalán hogyan születik egy Őrült Robot dal?

Ebben a zenekarban, öt zenefanatikus őrült van. Természetesen, megvannak a közös nagy kedvencek. Ezeket jelöltük meg hatásként. De emellett, mindenkinek megvan a maga érdeklődési köre. Ezt mindenki tiszteletben tartja. Nyílván a sok zenehallgatás miatt, rengeteg hatás ér minket, ami tükröződik is a zenénkben. De mivel nálunk nincsenek korlátok, bárki bármilyen témát hozhat. Legfeljebb kirúgjuk. :D A számírás az elég egyszerű módon történik. Lemegyünk próbálni, és nekiállunk kötetlenül zenélni. Pár óra múlva, már körvonalakban, de megvan a szám. Ezután hetekig játszogatunk vele. Vagy letisztul és akkor marad, vagy kuka.

RS: A bemutatkozó album kilenc tétele mikor íródott, maradtak-e le dalok, témák az albumról, amik esetleg később felhasználhatók lennének? 

Ezek a számok folyamatosan íródtak. Amikor úgy éreztük, hogy lemezkészek, felvettük  őket. Így lett az album. Vannak számok amik nem kerültek fel, ennek az az oka, hogy maximalisták vagyunk és azok a témák, amikről mi magunk sem gondoljuk, hogy 100 %-osak, azok feledésbe merülnek. De ötletekből kifogyhatatlanok vagyunk. Már intenzíven íródnak az új számok. A jövőben szeretnénk még extrémebb zenével előrukkolni, és az egzotikus hangszerek repertoárját is bővítjük.
 

RS: A dalok mondanivalójáról ejtenél pár szót? A részben spanyol nyelvezet milyen szerepet játszik nálatok?

A szövegeket Andres írja. Ő Venezuelában nőtt fel. A szövegeiben ez meg is mutatkozik. Venezuelában diktatúra van. Nagy a szegénység, sok a bűnözés. Andres ezek között nőtt fel és ezeket ki is írja magából. Azért nem is tudott ott élni, mert az emberek elnyomásban élnek. Andres meg ennek pont az ellentettje. Neki a szabadság a legfontosabb. A spanyol nyelv meg színesebbé teszi a zenénket. Andresnak ez a második anyanyelve. Ő szeretne spanyolul énekelni, mi meg örülünk ennek és támogatjuk őt.

RS: A Borsodi Tehetségkutató és később az International Live Award hozzájárul e valamilyen formában ahhoz, hogy szélesebb körű ismertségre tegyetek szert?

Ha már ismertséget nem is hozott, rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Az A38-as hajó az egyik legjobban felszerelt, és a legjobb akusztikájú  szórakozóhely Budapesten, ráadásul hatalmasat mulattunk aznap este. A Gasometerben adott hangversenyünkkel egy kamaszkori álmunk teljesült - lelkes "rajongótáborunknak" köszönhetően - de a pontot az i-re a HAIL tette fel, akikkel egy színpadon állni leírhatatlan emlék lesz örökre.

RS: Az ilyen tehetségkutatókon azt gondolná a laikus, hogy a lemezkiadók is képviseltetik magukat, a lemez mégis szerzői kiadásban látott napvilágot. Ennek mi az oka?
 

Ez két dolog miatt van: először is minket nem keresett meg semmilyen kiadó, sem terjesztő, miért is tette volna, másodszor eleve úgy képzeltük el, hogy szerzői kiadásban jön ki a lemez. Egyszerűbbnek tűnt, anyagilag is jobban jártunk, meg persze ott van az az érzés, hogy az első albumunkat mi adtuk ki, amit tudtunk mi csináltunk, persze tudásunkhoz mérten.

RS: Nagyon nem találtam információkat arról, hogy a lemez munkálatai mikor és hol zajlottak és kinek az irányítása mellett? Utólag is elégedettek vagytok a végeredménnyel?

A lemezt 2009 márciusában kezdtük felvenni. A felvételek több helyszínen zajlottak (Pannónia B, Green, Pannónia C stúdiók). Ezután jött a munka oroszlánrésze, a hangzás. A hangmérnökünk Szabó Viktor volt, aki azóta a zenekar jó barátja. Ha ráér velünk jönni koncertekre, akkor élőben is ő hangosít minket. Rengeteg időt és energiát fektetett bele az album keverésébe, de nekünk is nagyok voltak az elvárásaink. Nem szerettünk volna tucat hangzást. Idehaza ha jó metal, vagy rock hangzást szeretnél, akkor van egy-két stúdió, ami szóba jöhet. De nem akartunk ugyanúgy megszólalni, mint mindenki más. Az már unalmas. Ennél sokkal jobbat szerettünk volna. A végeredménnyel, pedig 101 %-ig elégedettek vagyunk.

RS: A lemezen Tóth Gergő (Blind Myself) és Ágnes Vanilla is vendégszerepel egy-egy dalban. Ágnes korábban más zenekaroknak ének-produceri szerepkörben is segédkezett. Nálatok volt-e ilyen szerepe, illetve a jövőben is tervezitek vendégek szerepeltetését, vagy ez amolyan spontán dolog?   

Andres régóta ismeri Ágnest és Gergőt is. Először annak a lehetősége merült fel, hogy Gergő énekel a Estupido Maricon Odioso című számban. Felhívtuk, hogy lenne e kedve hozzá. El is vállalta, és ez csak dobott a szám színességén. A The Everlasting Trip című számban, meg már régebb óta elképzelhetőnek tartottunk női éneket. Ennek a számnak a keleties mivolta adta azt, hogy legyen benne valami keleties dallam is, csak a megfelelő embert kellett megtalálni hozzá. Ágnessel a stúdióban ismerkedtünk meg, Andresen és Viktoron keresztül. Ahogy készült a lemez, egyre jobb lett vele a kapcsolatunk. Egyértelmű volt, hogy őt fogjuk felkérni erre. Ágnes hangja sokkal elszállósabbá tette az egészet.

RS: Szinte csak pozitív véleményeket olvasok az albummal kapcsolatban, számítottatok a szakma elismerésére?

Szerény, vagy nagyképű  legyen a válaszunk? :D Természetesen reméltük, hogy a zene amit csinálunk, nem csak nekünk jön be. Persze a koncerteken, látva a közönség reakcióit, mertük remélni, hogy pozitív lesz a lemez fogadtatása. Amikor a keverést befejeztük, nagyon jó érzés volt meghallgatni egyben az egészet. Mi teljes mértékben fel tudjuk vállalni az egészet, mitöbb büszkék vagyunk rá, és ez a legfontosabb. Ha másnak is tetszik, annak csak örülünk, bár jó érzés, hogy csak pozitív kritikákat kapunk.

RS: Több zenészkollégátok azt mondta mostanában, hogy mintha itthon is egy fokkal szervezettebbé válnának a körülmények. Ti ebből mit érzékeltek? Mi kellene ahhoz, hogy egy Room Of The Mad Robots vagy akár más hozzátok hasonlóan tehetséges zenekar sokáig a felszínen maradjon?

Nehéz erre válaszolni. Nem vettem észre, hogy jobb lenne a helyzet. Rengeteg a jó zenekar és ehhez mérten kicsi a hallgató közönség. Klubok nem nagyon vannak, vidéken meg még annyi sincs mint a fővárosban. A fesztiválokra lehet támaszkodni, de oda meg nehéz bejutni. Mi mindent megteszünk azért, hogy minél több jó minőségű koncertet adjunk, ott legyünk a fesztiválokon, és jó számokat írjunk. Ez a zenekar - a munkaidőnkön kívül - még napi 4-8 óráját elveszi a tagoknak. És ebbe nem csak a zenélgetés és számírás van. Szervezés, promotálás, kapcsolattartás és az új lehetőségek keresése. Ennél többet nem nagyon lehet tenni. Sajnos.

RS: Elsőre lejön a muzsikáról, hogy külföldön is lehetne vele mit kezdeni. Magyar zenekarként ez nyilván nem könnyű. Próbálkoztok-e a külföld felé nyitással?

Persze. Most kezdtük el intenzívebben a külföldi kapcsolatok kiépítését. Az előző évben a lemez vitte el az időnket, minden a körül forgott. A lehető legjobbat szerettük volna letenni az asztalra, ezért csak pár koncertet tudtunk adni külföldön. De vannak kint lehetőségek, és nem az van, mint itthon. Kint a zenész és a közönség az első. Itthon meg, először a tulaj, aztán a szervező, de a zenész csak az utolsó a sorban. Kint megbecsülik azt, amit az ember csinál. Ezt kellene itthon is, és akkor nem veszne el az a sok értékes zene, és rengeteg tehetséges zenész. Külföldön, nagyon sok helyen, az állam is támogatja a zenészeket, mert ott már rég rájöttek arra, hogy a befektetett segítség, akár anyagi, akár erkölcsi, de előbb-utóbb megtérül. Nálunk mindenki küzd évekig, évtizedekig, majd szép lassan befásul. Így tűnnek le ismeretlenül jó zenészek.

RS: Milyen tervekkel vágtatok a 2010-es évnek? Koncertkörút, fesztivál fellépések várhatóak-e? Klipet melyik dalra terveztek?

Rengeteg tervünk van az idei évben. Először is nekiálltunk a lemezbemutató  megszervezésének. Ez most az első. Ezzel párhuzamosan, szervezünk egy közös koncertsorozatot a Locust on the Saddle-el. Természetesen minél több koncertet szeretnénk Budapesten és vidéken is. Ezek megszervezése is folyamatban van már. A nyári fesztiválok nagy részén szeretnénk ott lenni. Ahol lehetőség van rá, ott játszani fogunk. És persze külföldi koncerteket is szeretnénk, amennyit csak lehet. Videóklip a Toxic Spiral Time című tételből készül majd, ezt remélhetőleg egy hónapon belül elkezdjük elkészíteni. Remek kis forgatókönyv van hozzá, illeni fog a szám hangulatához.
 

RS: Végezetül: hogy 2010 végén elégedetten értékelhessétek az évet, ahhoz miknek kell idén történniük?

Rengeteg koncert itthon és külföldön. Minél több hazai fesztiválon játszani, Videóklipet csinálni és sok új számot írni. Illetve a Down visszajöhetne Budapestre a Mastodonnal és a Crowbarral, persze a support banda mi lennénk. :D