A múltkori Overkill lemezkritikában már jeleztem, hogy a szintén kultikus – igaz a kiadott lemezek számát tekintve korántsem annyira termékeny – Bay Area thrasher Heathen is új albummal jelentkezik. A The Evolution Of Chaos még csak a csapat negyedik albuma, lévén, hogy az 1987-es Breaking The Silence és az 1991-ben kiadott Victims Of Deception után jó időre befejezték a tevékenységüket. 2004-ben jelentkeztek újra nagylemezzel, mely a Recovered címet kapta. Négy év elteltével most itt az új album.

Hogy négy év sok idő, vagy kevés az döntse el ki-ki maga, de ha figyelembe vesszük, hogy a csapat vezetője egy bizonyos Lee Altus, aki az Exodus gitárosa is egyben, mindjárt árnyaltabb a kép. Ha pedig azt nézem, hogy tavasszal az Exodus is lemezzel jelentkezik, akkor kész csoda, hogy a Heathen lemeze most kiadásra került. Nos ha az Overkill Ironbound-ját régisulisnak neveztem akkor a The Evolution Of Chaos még inkább az, még ha én itt egy picit több klasszikus metál elemet érzek is. Azt azonban itt is meg kell jegyeznem, hogy a Metallica 80-as évekbeli munkássága a Heathen zenéjén is mély nyomokat hagyott.

Természetesen a thrash műfaj összes eleme adott: masszív ritmus szekció, ikergitárok,  kalapálós tempó, akusztikus betétek és bika ének. David Godfrey énekes hangjában ráadásul az erő mellett megbújik egy jó adag, Bruce Dickinson és John Bush féle öblösebb íz is, ami mindenképpen pozitívum, mert a thrash lemezek egyik legnagyobb hibafaktorának az üvöltözős, ezáltal eléggé sablonosnak ható éneket tartom.

A Heathen legnagyobb érdeme, hogy a nagyrészt régisulis elemeket tudták úgy tálalni, hogy az abszolút nem tűnik kopottasnak – sőt igazából nagyon is friss -  és még a közel 70 perces műsoridő sem úgy megy le, hogy az ember már nagyon várja a végét. Sokszor számonként végig elemzek egy lemezt, most nem teszem, mert a közel 70 percbe, nagyon sok minden fért az egészen érzelmes énektől (A Hero's Welcome, Red Tears Of Disgrace), a Lee Altus és Kragen Lum által elővezettet masszív riffhegyekig (Undone, No Stone Unturned), a kalapálós oldszkúl thrashig (Dying Season, Control By Chaos, Bloodkult, Silent Nothingness). Az Arrows Of Agony témáiból az is világosan hallatszik, hogy Altus-ék szeretik a Maiden-t is, bár az ének alá pakolt riffek akár a gitáros korábbi bandájától (Die Krupps) is származhattak volna. A lemez legjobb dala egyébként a több, mint 11 perces No Stone Unturned, amiben az előbb felsorolt elemek szinte mindegyike megbújik.

Az Overkill Ironbond-jánál azt mondtam, hogy nagyon fel kell kötni a bőrgatyát annak, aki jobb thrash metál lemezzel akar előrukkolni idén. Nos a Heathen felkötötte azt a bizonyos gatyát és a műfaj minden esszenciáját felvonultatja a The Evolution Of Chaos-on. Emelett pedig azt is megmutatja, hogy  öreg thrasher nem vén thrasher.  A lemez minden hangja mestermunka, így azt hiszem nehezen lesz überelhető bárkinek is aki  thrash-ben utazik idén.