Az ezredforduló környéke a hazai metal színtéren a visszatérések, újjáalakulások, visszarendeződések jegyében telt. 1998-tól ismét lett Ossian, és a Gépes kitérő után a Pokolgép szintén aktivizálta magát. Négy évvel később pedig újra lett Akelánk és Moby Dickünk is. Utóbbiak ráadásul épp ’98-ban köszöntek el a közönségüktől a Good Bye című válogatással.
Az akkori utolsó sorlemez, a tábor által vegyesen fogadott Tisztítótűz pedig egy évvel korábban látott napvilágot. Öt-hat év két korong megjelenése között manapság már átlagosnak tekinthető, bő két évtizeddel ezelőtt azonban a magyar mezőnyre nem voltak jellemzők az ilyen hosszúra nyúló lemezmentes időszakok. A tényleges visszatérő anyagot, a végül 2003 októberében kihozott Golgotát azonban tudatos építkezés előzte meg.
A visszarendeződés jegyében gyorsan összeállt a frontvonal, azaz a Schmiedl Tamás gitáros/énekes, Mentes Norbert gitáros és Göbl Gábor basszusgitáros alkotta trió. A Körhintát követő időszak dobosa, a dalszerzésben is érdekelt Hoffer Péter azonban 2002-ben még nem tudta vállalni a zenekari tagságot, így a helyére a modern metalos Strong Deformity ütőse, Bertalan Balázs érkezett.
A tudatos építkezés pedig egyrészt abban nyilvánult meg, hogy Smiciék a hátteret is rendbe rakták, a frontember ugyanis ebben az időszakban kezdett bele a zenekar próbatermeként is funkcionáló, ma is működő stúdiójának ki- és felépítésébe, maga a tényleges visszatérés pedig élőben, egy nagykoncert és egy erdélyi miniturné formájában történt meg.
A nagykoncertre 2002. május 11-én, a jól megszokott terepen, a PeCsa színpadán került sor. Az erdélyi fellépéseket pedig a Tankcsapda társaságában egy szűk hónappal korábban bonyolították le. Norbert a hosszabb távú tervekről 2002 tavaszán így nyilatkozott: „Erre a pár év szünetre azért volt szükség, mert egyrészt elég rég óta „motoroztunk” együtt, másrészt mindent elértünk, amit itthon lehetett. Az elért sikereinket nem tudtuk überelni, sőt hosszútávon megtartani sem volt könnyű azt a szintet… A hazai piac szűk ahhoz, hogy a teltházas turnék, a sikeres albumok után tovább tudj lépni. Most viszont újra van perspektíva a zenekarban, mindannyiunk számára komoly kihívást jelent ez a visszatérés. Élvezzük a dolgot, ez a legfontosabb.”
A lemez munkálatainak megkezdése előtt még sor került egy kisebb kitérőre, a négyes ugyanis egy szokatlan dallal jelentkezett; felvettek egy soproni fociindulót, melyet azonban a majdani lemez anyagától tudatosan külön kezeltek. Gábor: „Az induló egy létező dal feldolgozása. Azért kértem fel a többieket erre a feladatra, mert nem tetszett az eredeti verzió stílusa, és szükségesnek tartottam, hogy a mai tizenéves focirajongók ne egy sramlis Sopron indulón nőjenek fel.”
Ezen előzmények után, a lemezfelvétel megkezdése előtt még egyetlen fogaskeréknek kellett a helyére kerülnie, ez pedig Hoffer Péter 2003 elején történt visszatérésével meg is történt. A Moby Dick tehát a jól ismert felállásával fordult rá a – ha a gyűjteményes Mementót is számoljuk – nyolcadik nagylemez munkálataira; a stábból természetesen a szövegíró Pusztai Zoltán sem hiányozhatott. Érdekes adalék, hogy a dalszövegekbe (és a vokálokba) az akkor épp Wall Of Sleep-es, amúgy a Mood és a Magma Rise frontembereként is ismert Holdampf Gábor is besegített.
A Golgota 2003 őszén a voltaképpen nem létező magyar thrash színtéren egy légüres térbe érkezett. Abban az évben Smiciéken kívül ebben a stílusban senki sem jelentkezett lemezzel. A fogadtatás pedig emiatt, vagy épp ennek ellenére mind szakmai szempontból, mind pedig a közönségsikert tekintve felülmúlta az előzetes várakozásokat. A Golgota 2003 őszén a Hammer huszonöt tételes, kifejezetten izmos Hangpróba-mezőnyében 8,25-ös átlaggal a több mint tisztességes hetedik helyen végzett. Olyanokkal kellett megküzdenie, mint King Diamond, a Machine Head, az A Perfect Circle, az Anathema, vagy a Rage, a Tiamat, a Deep Purple, a Stratovarius, illetve a Sick Of It All aktuális megjelenései.
Ha csak magamból indulok ki, az első két albummal vállvetve a mai napig ezt a korongot tartom a legerősebb Moby Dick lemeznek. Ezen persze lehet vitatkozni, azon viszont már kevésbé, hogy a Golgota tematikáját és szerkezetét tekintve egyaránt a legkerekebb Moby Dick albumok egyike. Konceptlemeznek ugyan nem tekinthető, de nyíltan vagy burkoltan szinte az összes dal mögött meghúzódik a vallásos tematika. A maga tizennégy dalával és A teremtés című bevezetővel együtt a Golgota minden idők leghosszabb soproni thrash korongja is, a lendület azonban a közel egy órás műsoridő alatt mindvégig kitart.
A legismertebb szerzemények – zenekari léptékben nevezhetném őket akár slágereknek is – a Mennyből az angyal, illetve a rejtett bónuszt megelőző, záró Ámen, melyek a refrének révén instant a fülbe ragadnak. Megjegyezhetőség, átláthatóság szempontjából azonban a társaik sem lógnak ki mellőlük. Monolit-jellege miatt értelmetlen dalonként átcincálni a korongot. Annak, aki ebben az időszakban otthonosan mozgott a hazai színtéren, talán elegendő megemlítenem a végső keverésnek otthont adó HSB stúdiót, mely akkoriban önmagában is garancia volt a minőségi sound-ra.
A korabeli Hammerben magáról a címválasztásról Smici így nyilatkozott: „Egy olyan címet kerestünk, ami átfogja az egész lemezt, és többféle értelmezésre is lehetőséget ad. Az első lemezcím ötlet egyébként a Mennyből az angyal volt, de akkor még nagyon a munka elején jártunk. A fő gond az volt ezzel a címmel, hogy nem sikerült egy rendes koncepciót köré építeni. Aztán sokáig úgy volt, hogy Te vagy a kezdet lesz a cím. Itt már rendben volt a koncepció, kialakult a fő csapásirány, sőt megszületett a lemezborító is. Az utolsó utáni pillanatban azonban jött Pusztai Zoli a Golgota címmel, ami nemcsak megerősítette, hanem sokkal inkább össze is fogta a mondanivalót… Ez nem egy bibliai témákat feldolgozó és feszegető lemez, de a ránk mindig is jellemző politikus és társadalomkritikus témák mellett igen mélyen foglalkozunk a vallásnak és az egyháznak az életünkre gyakorolt hatásával, visszásságaival.”
A Sony Music színeiben CD-n és kazettán kiadott Golgota a diszkográfia több darabjához hasonlóan az elmúlt bő két évtized alatt ritkasággá, az üzérek és a gyűjtők egyik kedvelt célpontjává vált. Az Ugass kutya!, majd a Fejfa helyett után május végén a Golgota is megkapta a rég megérdemelt digipak CD-s újrakiadását, a napokban pedig a dupla LP-s változata is befutott).
Ha jók az információim, a következő célpont az Indul a boksz lesz, illetve készül a friss stúdiólemez is. Addig is bízom benne, hogy erről a mogorva és mellbevágó korongról az aktuális setlisten több tétel is fel fog tűnni. Van miből válogatni. (Az idézetek a HammerWorld magazin 2002-es és 2003-as lapszámaiban megjelent egyes interjúk részletei.)
