A Cadaveres évek óta megbízhatóan szállítja a minőségi metál-lemezeket, ha pedig ide veszem, hogy a csapat elődje a Cadaveres De Tortugas is ezt tette az már eléggé becsületes teljesítmény. A Körmöczi Péter gitárosnak vezette csapat abszolút magas színvonalat képvisel idehaza és igazából a színvonal nem is hazai.
A Cadaveres Evilution című 2008-ban is ilyentájt megjelenő lemezéről sok jót írtunk mi is. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és változott a csapat körül kialakult helyzet is. A felállás jelentős változáson ment át két év alatt. A csapatnak új énekese van Bölcsföldi Zoli személyében – Gabó Ádám munkahelye miatt nem tudta folytatni a zenélést -, aki amúgy a North6 zenekarból lehet ismerős, de távozott Kovács László gitáros is, akit Göbölös Kálmán váltott. Míg Homonnai Gergő dobos az Ektomorfba igazolt, helyére pedig egy ex-Ektomorf ütős Szakács Joci érkezett.
A személyi változásokkal a zene is változott, ha nem is gyökeresen. Talán a korábbinál is groove-osab lett a muzsika. A törzsi ritmusok most is megvannak, egyszerre feszes mégis szinte táncolható muzsikát rejt az album. A legnagyobb változás azonban az ének terén következett be. Az Evilutionhoz képest jóval dallamközpontúbb az anyag, üvöltözés hörgés inkább csak színezés jelleggel van, hiszen Bölcsföldi Zoli (ő jegyzi egyébként a szövegeket is) inkább a dallamos ének felé orientálódik. Emellett magasabb és vékonyabb tónusú hangja is van, mint elődjének Gabó Ádámnak. Hangját egy-két hallgatásig szokni kell, de aztán nincs vele probléma. 
Legjobban talán úgy tudnám jellemezni a változást Cadaveres-éknél, hogy amerikanizálódott a muzsika. Feszes tempók, nagy groove-ok, megadallamos, fejben ragadó ének. A lemezre került 10 dalból 6 kapásból sláger lehet. A felvételeket megint Varga Zoltán irányította – baromi jól szól a lemez -, de ezúttal a törökbálinti Supersize stúdió volt a helyszín.
A nyitó Poison Thru Your Ears még amolyan 2008-as Cadaveres szigorú gitárokkal (a kiállás a végén zsírság), Vörös Attila (Nevermore) szólójával, de a refrén már itt szembetűnően dallamos. Az ezt követő pulzálóan groove-os, megadallamos These Eyes pedig csak a végén rejt kis gyalulást. A hármas Brushed Aside szinte Sepultura-san törzsi dolgokat hoz egy gyermek-mondóka szerű refrénnel és Nagy Attila szitár játékával megspékelve. A Kicking Me bekeményít az elején, de aztán itt is a dallamoké a főszerep, míg az azt követő címadó egyértelműen a lemez legjobbja. Feszes, fifikás, dallamos, frankó perkákkal és a végén egy újabb Vörös Attila szólóval átitatott gyaluval. A Terminate már a gitártémákkal slágeres vonalat hoz, ehhez jön még a refrén dallamossága, de a kicsit indusztriál gitárokkal operáló Twenty-Twelve is inkább a dallamokról marad emlékezetes. Az Avalanche Of Nonsense egy vonagló törzsi tánc, a Zuvuya szintén hasonló zenei téren, noha egy fokkal lassabb darab. Az albumot egy már-már szokásosnak mondható lírai szerzemény zárja, Bring Me The Stars címmel.
Cadaveres - Mindstream
Annak ellenére, hogy változott a Cadaveres zenéje, most is iszonyatosan masszív anyagot tettek az asztalra, melynek most más részei értékesek, mint elődjének az Evilution-nek. Az idei év kicsit gyér hazai termésének az egyik legjobb lemeze a Mindstream, amellyel talán célközönségét is megtalálhatja a Cadaveres.
