Nos, Franz Herde annak a meglehetősen szűk körben ismert, de azon belül körülrajongott progresszív metalos Sieges Even-nek volt a frontembere, mely zenekart a ’80-as évek közepén az utóbb a Rhapsody Of Fire holdudvarában is feltűnt Holzwarth tesók, Oliver és Alex alapították. A hetvenet tavaly betöltött Herde énekelt a zenekar első két lemezén, az 1988-as Lifecycle-ön, és két évvel későbbi utódján, a Steps című korongon. Jómagam azóta semmit sem hallottam a frontember felől. A színtérre való visszatérése tehát most néhány száz hozzám hasonló mániákus számára kb. akkora horderejű esemény, mint a korai Fates Warning vokalista, John Arch 2003-as újbóli bejelentkezése volt az A Twist of Fate kislemezzel. Franz Herde társa, a dalszerző és producer szerepét is betöltő Chris Techritz gitáros legfeljebb olyan regionális német zenekarok sorából lehet(ne) ismerős, mint a Scatterface vagy a =Fudge=, netán a Kerjer.
A számottevő generációs különbségek ellenére a két figura 2015-ben kezdett közös projektbe, Carrier néven. Mint utóbb kiderült számomra, 2021-ben egy EP-t is megjelentettek. A formáció végül két éve vette fel a Kryptoportikus nevet, és március közepén jelentkeztek ezzel a debütáló anyaggal. A borítóképet javaslom, hogy gyorsan felejtsük is el, mivel az az egyetlen, amibe a Dark Rainbow kapcsán illene belekötnöm. A hallottak alapján viszont nem teszem. A kiadó a promóciós lapon „old school retro thrash metal”-ként kategorizálja a Kryptoportikus bemutatkozó anyagát, ehhez még odakívánkozik a progresszív jelző is. Afféle muzsikáról van tehát szó, ami a mai mezőnyben ha nem is szökőévente, de meglehetősen ritkán jelenik meg. Legutóbb épp a hazai érdekeltségű Mind’s Mirrors rukkolt elő hasonlóval. Néhány további név a miheztartás végett a már emlegetett korai Sieges Even és az első Fates Warning lemezek mellé; Sanctuary, Watchtower, Ballistic, Jacob’s Dream, Divine Regale.
A Dark Rainbow egy, ahogy a borító is próbálja prognosztizálni, az ókori görög mitológián alapuló laza konceptlemez. Az egészséges terjedelmű, szűk háromnegyed órás korongon nyolc teljesértékű dal és négy rövidebb átkötő kapott helyet. Herde természetesen már nem hozza egy az egyben a Lifecycle-korabeli magasakat - a sikolyokról nem is beszélve, de magas, szárnyaló hangszíne, esetenként atipikus vokáljai tökéletesen passzolnak a gitáros/dalszerző valóban progos témáihoz. A zene kevésbé nyakatekert, szanaszét tördelt, mint amilyet a legelső Sieges Even lemez ismeretében várhatnánk, de a huszonegyedik századbeli konvencionális metallal köszönőviszonyban sincs. Bízom benne, hogy ahhoz, a legjobb esetben is három tucatnyi magyar fanatikushoz eljut majd a lemez híre, akik ebben a régi iskolás progos thrash műfajban érdekeltek!
A Dark Rainbow az első lemez az idei felhozatalból, amely kapcsán a maximális pontszámon is elgondolkodtam. Szűk egy hétnyi ismeretség után egyelőre reálisabbnak érzem a négy és fél pontot, mindenesetre részemről egyelőre az év bemutatkozó anyagáról van szó! Ha eljut hozzájuk, innen is gratulálok az Oliver Holzwarth-tal kiegészült a Herde-Techritz duónak! Örvendetes, hogy a lemez LP-n is elérhető.
