RockStation

Gyönyörű borús időnk lesz: Anathema - Weather System

2012. április 12. - sebiszabi

Korszakos zsenik. Nagyjából ez ugrik be, ha az Anathemaról beszélünk. A ’99-es Judgement album számomra nem csak a banda, hanem a stílus, sőt talán nem túlzás, hogy az évtized legnagyobb dobása volt. Ehhez mérni minden más lemezüket nem egyszerű feladvány, de mégiscsak ennek fényében van értelme értékelni munkájukat: a legmagasabb szintet kell átugrani. Amikor nekiláttam kritikának, kicsit talán tartottam tőle, hogy hátha nem fog meg annyira a cucc, nem lesz olyan jó, mint a korábbi kiadványok, de hogy mekkorát tévedtem, az a hajtás után kiderül.

 

A Judgement Deep-je óta nem hallottam ilyen erős indítást Anathema albumon. Az Untouchable első felvonására nem lehet más jelzőt találni, mint az, hogy Zseniális. A lágy kezdés után végig lebegtetik az emberben az érzést, hogy érkezni fog a fordulat. És persze érkezik is olyan zaklatott hangvétel formájában, melyben szinte Te is érzed a fájdalmat.  A második felvonás az első témáját fűzi tovább egy sokkal lágyabb stílusban. Lee Helen Douglas csodálatos itt szólal meg először az albumon, aki mostanra már teljes jogú tagjává vált az együttesnek.

 
A The Gathering of the Clouds erős túlzással rohanósnak mondható, persze a csak a többi dalhoz viszonyítva. A felhők feletti utazás amolyan átvezetésként értelmezhető a következő lágyabb témákra. Lightning Song ismét a női vokállal szólal meg, és ismét egy remekül felépített szerzemény, az erősen torzított gitárváltás után pedig egy finom rocknótává emelkedik. A Sunlight című ballada jellegzetesen szomorkás hangulata magával ragadó. A következő mintegy tíz percben egy elég érdekes része következik az albumnak: The Storm Before the Calm két eltérő stílusú fejezetre osztható. Az első része, ami a vihart, zivatart hivatott szimbolizálni, egy elektronikus effektekkel megtűzdelt alkotás, elsőre talán kicsit Depeche Mode/Dave Gahan hatású, aztán a megnyugvást már a szokásos hangzással tolmácsolja számunka banda. Ezen a nótán érdemesebb talán a leginkább kipróbálni, hogy mekkora a különbség, ha fülhallgatón, vagy egy házimozi rendszeren élvezi az ember a muzsikát. Mindazonáltal egy remek felvezetés a The Beginning and the End című dalra. Ez volt az album megjelenése előtt is elérhető már, amolyan ízelítő gyanánt. Akkor is érezhettük már, hogy nagyon ott van ez a darab a topon, de így, az egész album hangulatába beleszőve egyszerűen klasszis (nevezhetjük talán máris klasszikusnak) megoldás.

Sok helyen olvastam korábban Anathema-Pink Floyd párhuzamról, amit mindig is fenntartásokkal kezeltem (finoman szólva sem könnyű bárkit hozzájuk hasonlítani, végignézve életművüket), de ezt itt teljesen helytálló. A Lost Child tovább tolja embert a búskomor érzelmei felé, amit a női vokál tesz még zaklatottabbá. Stílusosan az utolsó felvonásként érkezünk meg a melankólia legmélyebb bugyraiba az Internal Landscapes segítségével. A dalt amolyan keretbe foglalja egy olyan ember monológja, akinek halálközeli élményben volt része. Ez nagyjából körbe is rajzolja a dal hangulatát, de a téma valami eszméletlenül jól sikerült.
 
Jó sokszor hallgattam már végig az albumot, de nem tudom megunni. Minden egyes alkalommal új részébe szeretek bele. Viszont, ami szerintem nem működik, hogy egy csomó másik album mellé ezt is bedobjuk a playlist-be és nyomunk egy shuffle-t. Nem, ez az album megköveteli, hogy egyben, megszakítás nélkül folyjunk bele, részei legyünk a zenének.
A kritika írásánál elkezdtem egyenként, dalonként pontozni, értékelni, de rájöttem, hogy felesleges. Egyrészt mindegyikre ötöst adtam, másrészt egyben érdemes ezt nézni. Ez az album orvosság depresszív hangulatra. 
 
Messze még az év vége, és nagy lesz a verseny a végére biztosan, de nagyot kell annak ugrani, hogy az Anathema Weather System-je által állított lécet át akarja vinni. Ötös, csillagos, pirossal és félkövérrel.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr534373967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum