Zárónap a FEZEN-en, kicsit olyan, mint egy tűzijáték utolsó pár perce: ami még csőben van, azt eldurrogtatják. És hát mint olyan, vannak nagyobb durranások, és vannak kisebb pukkanások is. Láttunk is példát ilyenre is, olyanra is. Az időjárás az utolsó napig kegyes volt a fesztiválhoz, bár hogy a sátrazók a reggel 9 órai 28 fokot mennyire érezték áldásnak, az lehet egy külön beszélgetés tárgya. Ebben a baromi nagy hőségben kezdte a Nagyszínpadon a napot a Nevergreen, három órakor. A színpad előtt annyian jelentek meg, hogy egy kisebb klubot se töltöttek volna meg, de a környező árnyékos leülős helyeken azért sokan énekelgették a dalokat egy sör mellett.
A Depresszió is megküzdött hőséggel, meg azzal, hogy az emberek lábában már benne van három nap. De ők nem az a zenekar, akik ezt ne oldják meg. Egyre többen lettünk, egyre jobb lett a hangulat. Így a végére egy nagyon jó hangulatú buli kerekedett ki az egészből. A szokásosnak mondható szettel jöttek és bár volt némi technikai baki, mégis jól érezték magukat a népek. Ismét megmutatta a Depi, hogy miért tartanak ott, ahol most vannak a magyar metál színtérben.
setlist:
A nap egyik nagy dobásának ígérkezett a finn népi metált játszó Korpiklaani. Elég nagy tömeg gyűlt össze és ahogy picit enyhült az idő, úgy kezdett el egyre nagyobb vehemenciával ugrabugrálni a tömeg. Nem vagyok nagy ismerője sem a stílusnak, se magának a Korpiklaaninak, de mellettem a beavatottabbak azt mondták, hogy ez a baj a bandával: ha kijönnek a klubból, meghalnak. Nem tudom cáfolni ezen állításukat, de a publikum azért szemmel láthatóan imádta a bandát, főleg a nagy slágereket, mint például a Vodka-t, vagy a Tequila-t.
Fotó: Réti Zsolt
Nagy csalódás volt a fesztiválózók számára azonban, hogy a Tito & Tarantula koncert elmaradt, mert valami közlekedési kalamajkába keveredtek. Sok embertől hallottam, hogy miattuk érkezett az utolsó napra.
Az igazi nagy durranás azonban ez után érkezett, a brazil Sepultura tolmácsolásában. Fél kilenc magasságában jártunk, amikor robbantottak a Beneath the Remains-zel és a Refuse/Resist-tel. Ha a lehengerlően hangos zene nem lenne elég bizonyíték ahhoz, hogy itt kérem szépen falakat döngető energiák szabadulnak fel, Derrick Green énekes megjelenése és előadásmódja minden bizonnyal meggyőzi a kétkedőket is. A tegnapi Kreator is hangos volt, de a Sepultura sokkal változatosabb zenét hozott és emiatt sokkal élvezhetőbb bulit csináltak. A Kairos album adta a koncert legtöbb dalát (szám szerint négyet), de jó fűzték be régebbi húzós tételeket is. Persze nem maradhattak el a Ratamahatta és a Roots Bloody Roots himnuszok sem, ezeket a srácok ráadásként nyomták el a FEZEN örjöngő tömegének. Persze a fanyalgók füstölöghettek, hogy Cavalera-ék nélkül a Sepu' nem ugyanaz, de a lényeg, hogy nagy durranás volt!
Fotó: Réti Zsolt
Setlist:
Egy órás szünet után az idén ötödik alkalommal lépett fel az Ossian, és így, mint egy kis jubileumot ünnepelve, az utolsó fellépők ők voltak - ők búcsúztatták el a fesztivált. Az egy órás szünetben pár mondatra sikerült Paksi Endrét elcsípni, majd ezt is olvashatjátok. A programfüzet szerint egy különleges szettel érkezik a legendás banda, de őszintén szólva én nem éreztem túl különlegesnek. Sokan voltak, jól nézett ki a nagy tömeg az esti megvilágításnál, de a zenei szett nem volt extra.
A programot tervezgetve úgy gondoltam, hogy nagyjából beásom magamat a nagyszínpad elé, mert ott fog történni a minden érdekes. Azért jó, hogy nem így tettünk. Réti Zsolti fotós kollégával elmászkáltunk ide-oda, és így belefutottunk egy Ganxsta Zolee koncertbe (pár nótát hallgattunk meg, de jó kis bulit rittyentettek a Fezen Csarnokba) és sikerült megismernem a Cherry Bomb nevű formációt.
A négy (bomba)csajból álló formáció r'n'r és metál slágereket prezentált a kerthelyiségben összeverődött tömeg számára. A tömeg, legalábbis a férfi része - köztük én is - először csak nézett, aztán végre elkezdte használni a többi izmát is, hogy együtt kezdjen mozogni a zenére. Tök jó bulit csináltak. A csajok kellően őrültek és ügyesek, ahhoz, hogy egy rockbulit összehozzanak, és tényleg őszinték és lazák voltak, semmi erőlködést nem lehetett érezni, és ezt a közönség is jól fogadta. Köszi csajok!
Fotó: Réti Zsolt
Hát ennyi volt idénre a FEZEN, remélem jövőre ugyanitt találkozunk!
