De most komolyan! Mennyire magától értetődő és fülbemászó név egy rockbandának a Burnout! Mintha mindig is ismertem volna őket, pedig még egyetlen dallamot se hallottam még tőlük. Pedig nagyjából egy hónappal ezelőtt akár el is csíphettem volna őket, mert olyan közel játszottak az otthonomtól, hogy még akár biciklivel is elgurulhattam volna a helyszínre, de hát nem jött össze az élő megismerkedés, így maradt egy youtube-os lejátszási lista, meg egy jó hangosra tekert hangfalpár, amiből az új lemezük, a Reflektorfény Arnyékában bömbölt.

A székesfehérvári banda 2007 óta egy kislemezzel és egy nagylemezzel tette le a névjegyét a hazai rockéletben és jó néhány tehetségkutatón lepték meg az arra érdemes zsűriket. És a zenéjüket hallgatva ez rohadtul nem véletlen.

A hard rockot játszó alakulat jelenleg a Tankcsapdával valamint a Depresszióval járja az országot, ami egy újabb adalék ahhoz, hogy mennyire lehetnek jók a srácok. Nyolc dallamos és slágeres nóta sorakozik a listában és mindegyike totál is rákenroll telitalálat! Könnyen emészthető riffek és szólók, és ez most jelen esetben pozitívan értelmezve, tehát semmi túlbonyolítás, hiszen az érezhetően idegen lenne a szövegekhez és a témákhoz. Szóval a dalok hossza pont ideális, és a szövegekkel sincsen különösebben baj. (Sőt, ha már Tankcsapdát megemlegettük, az új TCS album néhány nótájának szövegének is odaver – ez mondjuk Lukácsnak kritika.) Pár hallgatás után már be is mászott néhány refrén az ember fejébe (pl.: Nem vagyok szent, Ígérd meg, E.M.B.E.R.).

Tényleg, szinte mindegyik dalt lehet szeretni valamiért hangulattól függően és remek társ utazáshoz vagy csak egyszerűen akkor, ha valami lazulós zenére vágyik fülünk.

A tavalyi Roxigén című lemezükről néhány nótát meghallgatva, azért elmondható, hogy ez az egy év jót tett Máté hangjának. Hogy most ez a kornak köszönhető, vagy a turné alatt fogyasztott sörnek és fröccsnek, azt nem tudom, de mindenképp jobb így, hogy érdesebben, karcosabban szól az ének. Ezekhez a szöveghez ez a hangszín jobban fekszik, könnyebben hihető.

Szóval a szövegek és az énektémák terén nagyot lépett előre a zenekar. A profi stúdiómunkának köszönhetően kifogástalanul szól a lemez, viszont az előző nagylemezhez képest nem hoz túlságosan sok újdonságot, emiatt van némi hiányérzetem. Viszont összességében ez egy remek kis hard rock lemez slágergyanús nótákkal néhol érzelmes, itt-ott mélyebb tartalmú szövegekkel. Csak így tovább srácok, és remélem végre koncerten is találkozunk (ha előbb nem, akkor a FEZEN-en…)