Lehet, hogy én nem vagyok eléggé tájékozott, de a több mint harminc éve tartó metalzenei rajongásom alatt azt tapasztaltam, hogy az epikus doom mint olyan az egyik legkevésbé telített műfaj a rockszíntéren. Ha megkérnélek, hogy sorolj fel tíz-tizenöt bandát, akik ebben a csónakban eveznek, menne? Gondolkodás nélkül rávágnád a választ? Nem lehetetlen, ugyanis ennyien egészen biztosan tevékenykednek a zsáner cégére alatt, viszont kábé annyi nemzetközileg ismert és elismert csapat van a homlokteremben, mint a fentebb lekörmölt mennyiség.

Nem baj az, ha nem minden második bokor mögül leselkedik ránk egy harcias power/doom metal banda, így is annyi (jó) metalzenekar nyüvi már a húrokat, hogy száz élet is kevés lenne ahhoz, hogy mindegyiket csak legalább egyszer meghallgassuk. Az epikus doom metal mezejére lépett rá a 2021-ben megalakult egyesült államokbeli Behölder nevű formáció is, mely a Candlemass, a Solitude Aeturnus, a Sorcerer és a Memento Mori által fémjelzett muzsikát játssza és melynek debütáló albuma április 25-én érkezik a Black Lion gondozásában In The Temple Of The Tyrant címmel.

A Dungeons & Dragons nevű fantasy játék szörnyéről elnevezett formáció (John Yelland - ének, Carlos Alvarez - gitár/háttérvokál, Matt Hodsdon - gitár/háttérvokál, Michael Sanchez - basszusgitár/háttérvokál, Andrew Julkowski - dobok/háttérvokál) epikus power/doom szerzeményei a D&D témaköreiből merít: horror, misztéria, kaland ésatöbbi. A fantázia világában barangoló tételek olyan őserővel dörrenek meg, hogy ennek hallatán még Leif Edling is elnyomna egy elégedett félmosolyt.

Ezt az őserőt mindjárt a lemez elején megtapasztalhatjuk az A Pale Blood Sky képében: a bárdisták által kipréselt riffpumpa olyan tolóerővel bír, hogy majd' hátrahőköltem tőle. Mondhatni, hogy a legtöbb nóta gerincét hasonlóan erős riffek alkotják, de mit sem érne mindez John Yelland eszement jó énekdallamai nélkül. A középregiszterben és a felső-középben is akkorákat énekel a csávó, hogy ha egyszer énekes nélkül maradna a Candlemass, akkor az elsők között hívnák meghallgatásra.

A nyitótétel mágikus dallamvezetése után a Dungeon Crawl kissé tempósabb irányt vesz és döngöli a földbe harcias metaljával a hallgatót, majd érkezik a Candlemass-ízű Into The Underdark, melyben a power metalnak is jókora szerep jut. Egymást követik a jobbnál jobb szerzemények, egyetlen gyenge darab sem kapott helyet az albumon, maximum olyan, amelyik kevésbé hagy mély nyomot, de azért adja. A megfelelő műgonddal kivitelezett gitárszólók a dalok hangulati ívével együtt rezonálnak, a ritmusszekció pedig pontosan annyit pakol a többiek alá, amennyit ez a súlyos power/doom megkövetel.

A Behölder ezzel a bemutatkozással beírta magát az epikus doom metal nagykönyvébe. Erősen ajánlott anyag!