A zenei biznisz kegyetlen egy világ. Ezt már az is tudja, aki a kis gyermekét viszi Alma együttes koncertre a vasárnapi ebéd előtt. Mindig is lesznek kiadók, Tv-csatornák, magazinok, akik a maguk stílusára, a saját arculatukhoz akarnak teremteni zenekarokat. Nincs is ezzel semmi baj, ez is csak egy biznisz a részükről, mint a mobiltelefon-, vagy sör eladás. Igaz, hogy ebből hiányzik a feeling, ellenben a kirakat-sztárok akár egy év alatt megkereshetnek annyit, mint a próbateremben csak álmodozó trú metal arcok egy életen keresztül. Természetesen ez nem csak a pop bizniszben menő. Hajtás után kiderül, hogy mi is a helyzet a metal zene terén.
A Roadrunner kiadó most nagyon nyomatja a King 810 zenekart, akiket úgy próbálnak beállítani, mint a modern Slipknot-ot. Ezzel még nem is lenne semmi baj, hiszen láttunk erre már példát. Itt a kicsi AC/DC, az Airbourne is, de még akár itthon is fel lehet hozni, hogy a Depressziót, meg az Alcoholt sokáig hívták kicsi Tankcsapdának. De, mint említettem ezzel nincs az égvilágon semmi gáz. Van, hogy hatnak az emberre zenék, amik befolyásolják a minden napi zenélésben, de impulzusok nélkül nem is tudnánk alkotni.
Gondoltam a nagy nyár végi takarításnál benyomom a friss szerzeményt a King 810 Memoirs Of A Murderer című albumát. Már amikor megnyitottam az albumot láttam, hogy az tizenhat dalt tartalmaz, ami azért nem kis adag, ráadásul átlag három-négy perces egy szerzemény. Nos, azt kell mondjam, hogy egy nagyon kemény órán vagyok túl. Nem is a pakolás fárasztott ki, hanem mert ez az anyag egyszerűen borzalmas. A Killem all című dallal nyitó albumról nem tudtam eldönteni az elején, hogy ez vicc, vagy komolyan az egyik legnevesebb metal kiadó ilyet patronál?! Erőtlen, minden eredetiségtől mentes, sallangos, ordibálós (de minek) zene van itt.
Sajnos köze nincs a Slipknot-hoz, mint ahogy számítottam rá. Vannak dalok, amikről komolyan azt hittem, hogy soha nem érnek véget. Amikor az énekes gyerek csak egyszerűen mondogatja a szöveg, még meg sem próbál ordítani vagy valami, na az volt az a pont, amikor azt éreztem, hogy az idegeimen citeráznak. A hangzás nagyon vékony, egy ilyen jellegű metal bandától sokkal vastagabb, sokkal keményebb Iowa-s hangzást várnék el. Kíváncsiságból nézegettem a fényképeiket is, és ahogy láttam az élő előadásra vizuálisan ők is nagy hangsúlyt helyeznek, mégsem elhanyagolható az, hogy a Slipknot első három albuma kegyetlen jó (mindezt úgy mondom/írom, hogy arról a bandáról beszélek, akikben a legnagyobbat lehetett csalódni, mint rajongó), viszont a Memoirs Of A Murderer legjobb pillanata az, amikor véget ér az album.
Az már csak hab a tortán, hogy a zenekar az USA egyik leginkább veszélyes városából, a michigani Flintből származik, és nem is kispályás arcok alkotják. Az idei Download fesztiválon például azért nem tudtak fellépni, mert a fesztiválra menet a detroiti reptéren letartóztatták az énekes David Gunnt és a basszer Eugene Gillt, mivel még egy 2013-as balhé miatt körözés alatt álltak. Azóta az énekest ugyan felmentették, de a basszer Gill a hírek szerint akár 10 évet is kaphat súlyos testi sértésért.
Mindezek ellenére azt tudom mondani, hogy ne csak ránk hallgassatok! Hallgassátok meg alább az albumot, elemezzétek ki ti is, de részünkről ez nagyon harmatos. Béke, Szeretet, Metal!
