Az egy főre jutó Fred Perry pólók számának aránya ugrásszerűen emelkedett szombat este az Akvárium Klub környékén. Mivel futballstadion még a kerületben sincs, így csak arra gondolhatott az egyszeri járókelő, hogy valami egészen old school buli veszi kezdetét hamarosan. És ez a titulus azt hiszem kevés zenekarnak jár ki jobban, mint a londoni Bad Manners. A SKA legendák tíz évvel ezelőtti fellépése hagyott némi rossz szájízt, és csak bízni lehetett abban, hogy az akkori események nem ismétlik önmagukat. A félelmek alaptalanok voltak, ez a tíz év úgy tűnik elegendő volt arra, hogy benőjön a fejek lágya. S bár a koncert után egy véletlen keveredés okán sikerült beszédbe elegyednem egy 50 körüli fazonnal, aki már-már bájosan számolt be pár általa lefejelt és lecipőzött emberről, a közönség 99%-a mosollyal az arcán táncolta végig a másfél órát.

Az Akváriumba átkerült buli volt az első alkalom, hogy élőzenét is halljak a komplexumban, eddig csak olyan bulikon jártam lent, amik köszönő viszonyban sincsenek az élő jelzővel. Mivel egy hb-ból mentünk át, sajnos a Lions Of Suburbia buliját lekéstük, így a Bad Manners intrója volt az első lehetőség a szembesülésre, hogy ez a hely piszok jól szóóóól! Aztán a This is SKA-ra belibbent Buster Bloodvessel, és elegáns kis leopárdmintás zakójában táncra perdítette közönségét. Nagyon ritkán hallgatok ska-t, inkább a tinédzser éveimben éltem ezt nagyon, de a tegnap este rádöbbentem, mi hiányzott eddig!

Nem hiszem, hogy nosztalgikusan kéne megélni a Bad Manners buliját. Annyira univerzális, időtálló, szórakoztató a stílus, hogy azok az évek, amik eljártak a Madness, a Selector vagy a Specials felett, javukra vált, mert ők képesek leghitelesebben elénk tenni a ska-t magát még 2015-ben is. És ezek közt  szerintem a Bad Manners a legszórakoztatóbb. Láttam már a Specials-t is, Madness-t is, de ez a tegnap esti egészen bájos volt. A szűnni nem akaró slágerözön nem sok pihenőt hagyott, de hiába a My Girl Lollipop, You Fat Bastard, Woolly Bully, valahogy mégsem sikerült betelni vele. A záró Can Can-ig tömény másfél óra jutott a táncra.

LEGYEN TÁNC! Panaszra semmi ok, kimaxolták ami belefért a repertoárból, én mégis bírtam volna még 3-4 nótát. Viszont olvasva Buster súlyproblémájáról, és arról, hogy még az öreg Kaszással is összefutott felesleges kilói miatt, ez sem kis teljesítmény volt a részéről a fülledt és teli klubhelyiségben. Szemmel láthatóan azért már egészen kiváló formának örvend, régi, videón látott önmagához képest.

A ma reggeli ébredésem utáni első gondolatom az volt, hogy azonnal Bad Manners-t akarok hallgatni, azt hiszem aki ott volt tegnap, szintén így érez. Kerestem is gyorsan egy koncertvideót, íme:

Reméljük a következő buliig nem kell 10 évnek eltelnie, igazán remek nyáresti mulatság kerekedhetne ebből mondjuk a Parkban vagy a Track-ben! /A fotók nem a helyszínen készültek./