RockStation

BZ50 - Wall Of Sleep / At Night I Fly / Wendigo @ Budapest, Barba Negra Blue Stage, 2024.03.16.

Karrierösszegzés, meglepetés-dalokkal

2024. április 08. - magnetic star

bz_01.jpg

A húsvéti hosszú hétvége egyebek mellett az előző napok, hetek koncertélményeinek feldolgozására is kiváló alkalmat adott. Nos, mit is várhat az ember egy fél évszázados születésnapi bulitól? Karrierösszegzést, meglepetés-dalokat, különleges vendégeket… BZ, azaz Bátky Zoltán ünnepi fellépésétől meg is kaptuk mindezt, még ha ekkora kalandtúrának nyilván még egy életműkoncert időkeretein belül sem lehet az összes állomására sort keríteni.

BZ-t a Serenity élén láttam-hallottam először annak idején az 1990-es évek második felében. Pezsgett a hazai prog rock / metal színtér, a Serenity pedig azzal tűnt ki, mennyire valósághűen játszott Dream Theatert. Az énekes azóta hosszú és kanyargós utat járt be.

Kezdjük a legaktívabb, de legalábbis a legrégebb óta működő alakulattal! A Wall Of Sleep esetében ez annyit jelent, hogy hősünk ezidáig egyedül a The Road Through the Never albumukon hallható, és az is 2018-ra datálandó. De semmi vész, a folytatás már készül, és a fent nevezett anyag számai mellett két friss tétel – a remélt csemegék tehát itt kezdődtek – is elhangzott. A Kingslayer felvezetésekor BZ nem rejtette véka alá a véleményét a jelenlegi itthoni állapotokról, de természetesen nem a kocsmai világmegváltás szintjén közéletizett. A rá jellemző sztorizgatást amúgy már a W.O.S. programja alatt megkezdte, kitérve arra, milyen Füleki Sándor gitárossal együtt dolgozni, vagy a 2022-ben csatlakozott Janovszki Zsolt bőgőssel hosszú évtizedek után újra egymásra találni. A vele megkezdett korszak előtti darabok közül a Holdampf Gáborhoz fűződő alapvetés, a Buried 1000 Times ütött különösen nagyot, ezt BZ-nek roppant jól sikerült a saját egyéniségére és hangkarakterére átszabnia.

bz_02.jpg

Saját bevallása szerint épp egy brutális torokgyulladásból igyekezett kilábalni, kicsit döcögött is még a Füleki Sanyiékkal nyomott műsor eleje. Utána viszont nem lehetett panaszunk a teljesítményére, a második szakasztól kezdve meg már úgyszólván lubickolhatott a tőle régről megszokott stílusokban és témákban. Az At Night I Fly a saját repertoárjából felvonultatta a 2019-es (mit mondjak, ez sem tegnap volt) Mirror Maze legjavát, valamint kezdésnek a legutóbbi stúdiófelvételt, az bő egy éve fellőtt Distresst és később ősbemutató gyanánt a The Sacrificial Lamb című vadiúj nótát is. A kettő között pedig – én ezt tartom az est fénypontjának – egy Stonehenge blokk érkezett. Ezt a zenekart az A.N.I.F. rendre megidézi a bulikon egy-egy dallal, újból összehívni azonban esélytelen: Bóta Balázs gitáros nem aktív, Baki Ádám billentyűs pedig nincs már köztünk. A múlt eme szegmensének azért így is méltó hely jutott a programban. Annál is inkább, mivel a Unity alatt a női háttérvokál-szekcióból egy duett erejéig előlépett Garda Zsuzsa, hogy megelevenítse az eredetileg Daniel Gildenlöw (Pain Of Salvation) által énekelt sorokat. Ami meg az Angelst illeti, annak nálam bérelt helye van a magyar prog rock top 5-ben. És jött az After Crying-féle Új kor születik is, további színnel gazdagítva a palettát, majd a második etap zárásaként a Wanted to Be hozott ismét katartikus pillanatokat.

bz_anif_01.jpg

A Wendigo eredeti felállása – megint csak nagy dobás – tizennégy év után állt újból színpadra. Ebbe beleértendő az egymást váltogató két dobos, a Let It Out lemezen játszó Varjú “Crow” Attila és az Audio Leasht felütő Gábor “Kisbéci” Béla is. A harmadik harmad törzsanyagát értelemszerűen ez a két album adta, de nem feldkezett meg a társaság Madonna Frozenjének az egykor a tévés tehetségkutatók világában is bemutatott feldolgozásáról sem. Szintén előkerült a Takács “Jozzy” József és Kozó “Kozi” Tamás gitárosok által életre hívott Toxic Twins Projekt egy szerzeménye, a Mirage. A formáció munkája speciális, sorszámozott támogatói kiadvány formájában a merch pultban is beszerezhető volt, sok egyéb ritkasággal egyetemben.

bz_wendigo_01.jpg

BZ mindeközben nem mutatta fáradás jeleit. Énekelni sem kezdett enegriatakarékosabban, és a poénokkal, zenekari sztorikkal sem spórolt. Ki ne felejtsem: a fények és kivetítőn futó képsorok végig stílusosan támogatták meg a muzsikát, hangzás tekintetében pedig kimondottan előnyös oldalát mutatta a “kisbarba”. Születésnapot, pláne kereket, aligha lehet ennél szebben ünnepelni.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr4318370907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum