Alig 6 hónap telt el a Nothing But Thieves legutóbbi magyarországi fellépése óta, ettől függetlenül nem volt kérdés, hogy a Barba Negra zsúfolásig megtelik majd zenéjükre éhes rajongókkal. A 2023-ban megjelent Dead Club City albumot turnéztató kvintett ezúttal az ugyancsak brit Bad Nerves társaságában érkezett Budapestre.
Izgalmas hét kezdésnek ígérkezett a hétfő este, ahogy a munka végeztével szerkesztőségi kollégával nyakukba vettük Csepelt, hogy megtekintsünk a brit rockszíntér két, fiatal üdvöskéjét.
A két-zenekaros estén a britpop esszenciával finomított punk-rock Bad Nerves feladata volt bemelegíteni a terepet. Szó szerint szükség is volt rá, ugyanis a „sátorban” meglehetősen hűvös volt a vendégszeretet. Szerencsre nem sokáig fáztunk, ugyanis az essex-i srácok a világ összes magabiztosságával csaptak a húrok közé és gyors feszes riffekkel jól megmozgatták a lábainkat.
Az elsőként felcsendült Don't Stop meghatározta a következő közel 30 perc tempóját és hangvételét. Levegőt is alig kapsz és már jön is a következő szívet melengető adrenalinlöket. A közönség is szépen rácsatlakozott Radio Punk hullámaira, amit láthatólag már az egybegyűltek nagyon vártak.
A zenekar minden tagja kivette a részét a szórakoztatásból, bemozogták rendesen a porondot. Bobby Nerves pedig színpadra született, klasszikus frontember. Nyers és jólesően pimasz előadásmódja tökéletesen passzol a lázadó szövegekhez, visszhangozva a punk aranykorát és egy picit Joey Ramone szellemét. Az USA című dallal, ha csak néhány percre is de elmélázhatott az ember azon, vajon milyen lehetett a 70-es évek CBGB-je. A dühös Mad Mind és a Dreaming kettősével zárták le ezt a tömény, sallangmentes fél órát.
Rövid szünet következett, ami pont elég volt ahhoz, hogy a placc zsúfolásig megteljen Nothing But Thieves fanokkal. A 2012-ben alakult zenekar üstökösként robbant be a brit rockszíntérre és azóta is töretlenül szolgálja ki a mainstream igényeket. Az NBT rock alapokra építve kísérletezik különböző zenei irányzatokkal, elektronikus elemekkel, amelyet Conor Mason jellegzetes és érzelmes énekstílusa fémjelez. Az új album hangzásban talán egy kicsit poposabb, mint a korábbi lemezeik, szóval meglehetősen kíváncsivá tett, hogy hangzásban milyen produkciót hoznak a Red Stage-re.
Közvetlenül a kezdés előtt az ABBA együttes Gimme! Gimme! Gimme! című számával üldözték el az árnyakat, hogy pontosan 9-kor a Welcome to the DCC-vel elinduljon a buligépezet.
Különösebb bátorításra nem volt szükség a folytatásban sem, mert az Is Everybody Going Crazy a Moral Panic album egyik húzószáma teljesen beindította a rajongókat.
A következő fél órában átfogó képet kaphattunk a zenekar eddigi munkásságáról. Az újabb számoktól, mint a City Haunts, a régebbi, favoritok, mint a Broken Machine vagy a Real Love Song folyamatos lendületben és mozgásban tartotta közönséget. A két irányú lelkesedés kézzel fogható volt, a publikum kívülről fújta a dalokat, a banda pedig magas színvonalon tolta a talpalávalót.
Nagyjából félúton, a zenekar tagjai, akik egyébként egész este kiválóan zenéltek, egy harsány, instrumentális blokkal adtak kis pihenőt énekesüknek. Conor Mason jól koreografált visszatérése adott még egy ívet az estének, de ezután érezhetően kisebb fordulatszámon pörgött a buli, a Trip Switch vagy a Futureproof harapós hangzása ellenére is.
Az estét a Nothing But Thieves legnépszerűbb dala az Amsterdam, amit a közönség végig, egy emberként énekelt, majd az Overcome - a Dead Club City utolsó kislemeze zárta le.
Bár végig a zenén volt a hangsúly az egész koncert alatt dinamikus fényjáték, a hangulatos árnyékok egymás mellé helyezése adott mélységet a technikailag kifogástalan előadásnak.
Összességében két nagyon különböző, de izgalmas koncertet láthattunk hétfőn este. A Bad Nerves egy fiatal, lobbanékony csapat, akik nem félnek újra értelmezni a punk & rock hangzást. Érdemes rajtuk tartani a szemünket.
Az NTB pedig a több, mint 10 éves fennállása alatt megszilárdította a hírnevét és ezen az estén is bebizonyította, hogy zenéjükre van igény kis hazánkban is.
