Volt az úgy, hogy egy kiváló zenész által vezetett kiváló black metal zenekar egyszer csak kifordult magából. Egészen 2003-ig Infernus írta a Gorgoroth zenéjét, ő volt az agy. Aztán a következő két albumra (attól függ kinek a verzióját hisszük el) annyira nem volt kedve zenét írni, hogy a viszonylag új tagok King ov Hell bőgős és Gaahl énekes vették át a kreatív munkát. Lett is belőle pisakardozás rendesen, pereskedés, kié a név, végül ahogy vártuk és reméltük, Infernus-é maradt a Gorgoroth. Amit ő meg is hálált egy iszonyatosan szar albummal (bizonyítván, tényleg nem tud újabban zenét írni) és egy annál is szarabb re-recording-al. Közben Gaahl visszavonult a zenétől, King ov Hell pedig kiadott egy középszerű szóló lemezt. Aztán mégis összeállt a God Seed, King és Gaahl újra egy csapatban, el is készült az első album, az I Begin. Tekintve, hogy az általuk írt Gorgoroth lemezeket nem szeretem, semmi jót nem reméltem. Ehhez képest...

Ehhez képest ez a lemez ha nem is kiváló, de baromi jó hallgatni való. Nyomokban felfedezhető a Gorgoroth-os munkásságuk, és persze black metal szól, de teljesen más mint amit vártam. Csatlakozott még hozzájuk Kenneth Kapstad dobos (Thorns), Sir gityós (Trelldom, Djelv) és Geir Bratland szintis ( Apoptygma Berzerk, valamint Kovenant, Satyricon, Dimmu Borgir live). Az utóbbira már felhúzza a szemét az ember, pláne amikor rájön, hogy nem egy két kósza billentyű hang miatt van szintis. Bizony szerves részét képezik a daloknak a mindenféle hangszert utánozni próbáló, a daloknak egész különleges csengést adó szinti témák. A másik marhára fontos változás, hogy Gaahl végre változatosan használja a hangját. Albumon egyébként is szépen acsarkodott (élőben már inkább egy herélt macskához hasonlított), most különösképp, ráadásul tiszta vokállal is jól megbírkózik.

Az első pár hang után nem igazán tudtam hirtelen eldönteni, hogy tetszik-e a hangzás vagy nem. Nem éppen az a klasszikus gyomronbaszó. A dob baromira elől van, viszont ugyanilyen baromira poros is. És olyan jó paraszt. A gitárok lehetnének vaskosabbak, a szinti néha túl hangos. De egyébként meg a lónak a ….szát. Pont jó, hogy végre nem az a szokásos hangzás amit mindenki tol. A production amúgy százas, profi az anyag, semmi pontatlanság, penge minden, persze így az organikusságából is veszít. Továbbra is tartom, hogy King nem tud igazán jó riffeket írni. A menetelés, tucat darálás az megy, és vannak harmóniák is. De nem hallom a jó riffeket, nincsenek igazán fogós témák.  Mégis valahogy rendben van az egész. A dalszerkezetek elviszik a nótákat a hátukon, mert azok egész ötletesek. A szinti témák pedig igazán feldobják a dalokat.

Nekem hatalmas pozitívum, hogy a biztos “játszunk olyan zenét, mint az utolsó két King-es Gorgoroth albumon” hozzáállás helyett inkább vannak olyan merészek, hogy teljesen a saját útjukat járják. Ide tartozik a This From the Past szimfónikus-epikus befejezése a kellemes tiszta vokálokkal, az Awake szinti-refrénje. Az Alt Liv-ben baromi feeling-es a bőgő/dob játékra való szavalás. A Hinstu Dagar szerintem sokak kedvence lesz. Ez szinte a heavy metal kategóriába eső nóta. Himnikus ének, heavy-s riffek. Az Aldrande Tre viszont igazi black metal esszencia. Bajlós riffek, hatalmas blast beat őrület, a végére Satyricon - Rebel Extravaganza hangulat, bár lehet csak a Hammondos szinti hang emlékztet rá. A Lit egy kellemesen monoton nóta, jellegében kivételesen Gorgoroth ízű, a közepén megint ott a jellegzetes, elsőre oda nem illőnek tűnő szintis-effektes buzulás. A The Wound is ezt a vonalat viszi, bár megint jó heavy-sek a gitárok, jó kis bólógatós/galambozós témával. A záró Bloodline pedig igazi különlegesség, óóó még ilyet akarok! Ez ugyanis ez kellően beteg ambient/elektronikus nóta, amiből én egy egész albumnyit el tudnék viselni.

Summa summárum, lehet nem akkora különleseggés az album, mint ahogy én látom, lehet, hogy csak az beszél belőlem, hogy sokkal szarabbat, sőt kimondottan szar nótákat vártam, ehhez képest pedig tetszetős a végeredmény. Az viszont tény, hogy a zeneimádók táborától nagyrészt pozitív a visszajelzés. Legtöbben külön kiemelik, hogy az aktuális Gorgoroth anyagokhoz képest mennyivel jobb ez az anyag. Bátran próbálkozzon vele az is aki nem kimondottan black metal rajongó. Nem merek rá 5-öst adni, mert lehet, hogy csak túl nagy a kezdeti lelkesedésem. A 4,5-et persze biztos meg fogom bánni.