RockStation

Amorphis, Textures, Poem @ Barba Negra, 2016.04.05

Bajnokok Ligája

2016. április 13. - sebiszabi

0amorphis2016_64.jpg

A tavaly őszi Amorphis koncertet ki kellett hagynom, mert ugyan nagyon erős kis csomagban érkeztek az Arénába a Nightwish és az Arch Enemy társaságában, de mégsem volt annyira vonzó, amikor a finn mesterek headlinerként tolják magukat a jól megérdemelt felső pozícióba. Már csak azért is megérdemelt a helyük, mert a tavalyi év egyik (ha nem a) legjobb lemezét tették le az Under The Red Clouddal. S hogy teljes legyen az Öröm, magukkal hozták a holland progmetálos Textures-t, aki végre új lemezzel jelentkezett idén a Phenotype-pal. A görög Poem volt a harmadik szereplője az estnek, de az ő teljesítményük kimaradt nekem, mert a merch pult izgalmasabb volt.

0textures2016_02.jpg

A Textures nagy kedvenc zenekar a progmetal világból. A 2011-es Dualism lemezük nálam eddig - és még most is - minden visz, de semmi szégyellnivalója nincs a bandának az új lemez kapcsán: erős, nem újdonságokkal teli, de harapós anyag lett a Phenotype. Ötvenperces műsoruk talán kicsit mackósabban indult, mint kellett volna, de hamar, a második nótára meg is jött az erő, a hangulat és a hangzás is. Szép számmal bólogattunk a technikás zenéjükre, melynek a középső etapjára  - ami kb több, mint fél órát jelent - semmi panasz nem lehet. Az új lemez blokk (New Horizon, Shaping a Single Grain of Sand, Illuminate the Trail), az Awake és persze a Singularity tökéletesen hangulatban került a Nép. Az Awake előtt még volt egy kis párperces kitérő, amikor a színpadon egyedül hagyták a billentyűs úriembert (Uri Dijk) és eljátszotta a Zman-t az új lemezről, amibe aztán szépen ráhangolták az Awake-t. Jó volt ez is na. Aztán kis pusztítás-darálás a végére a Laments of an Icarus képében laza nyolc év távlatából. Jó kis program volt, kicsit rövid, jobban el tudnám őket képzelni egy rendes, hosszú setlisttel, amikor nem marad ki például a Reaching Home, de ez személyes nyűgöm csak…

0amorphis2016_39.jpg

Majd negyven percnyi színpadi átvakaródás után jött az este főszereplője, az Amophis. Meggyőződésem, hogy a hosszú várakozási idő annak szólt, hogy ők is meg tudják nézni a keddi BL meccs első félidejét, majdnem mindenki így tett: a pultoknál feszülve légfociztak egy sörrel kapaszkodva a kezükben (kicsit ennek én is örültem, mert öt napon belül két fontos meccset is kihagytam (majdnem) koncert miatt). Szóval jöttek a finnek és ha már az utolsó két lemezüknél nem hibáztak, nem igazán tették meg azt a szívességeket nekünk hál’istennek, hogy koncerten bakizzanak. Tomi Joutsen megszabadult földig lógó rőzséitől, így nem volt olyan látványos hajpörgetés, mint korábban, de nem is ezen múlt az este sikere.

0amorphis2016_98.jpg

Ahogy korábban is, most is jól keverték a dalokat a régebbi és turné apropóját adó új lemez nótáit. A hangzással nem volt baj most sem, ráadásul nagyon sokan jöttünk össze. A keverőpult és a színpad közötti részben gombostűt sem lehetett volna leejteni. Majdnem a program felét adna a Red Cloud, tehát rendesen bemutatták az új lemezt és jó érzékkel, csomagban pakolták ezt nekünk oda a buli elején bemelegítésnek, amikor egy múltidézésről visszajöttünk, vagy épp a ráadásban a Death Of King esetében. Jól ültek a régi, klasszikus, sőt a korai death metal érából származó szerzemények is (On Rich And Poor, Drowned Maid), nem lehetett riadt arcokat látni, amikor megdörrent a Joutsen mélyen hörgő orgánuma. Apropó Joutsen: egyetlen pici negatív érzésem vele kapcsolatban volt. Mintha nem lett volna 100 százalékos formában, vagy a kedve nem volt az ideális a koncerthez, de nekem szürkébbnek tűnt a fellépése, mint korábban láttam. Közel sem volt annyira extrovertált, mint azt korábban megszoktam, kicsit fura volt. A másik dolog, ami feltűnt és igazán nem is baj, hogy “túl profik” voltak. Nehéz ezt megfogalmazni, de annyira tip-top volt az egész buli, hogy az egész egy kicsit már sterilnek hatott. Ez persze utólagos okoskodásnak tűnhet, kicsit az is, de jobban szerettem volna életközelibbnek érezni a koncertet.

Tökéletes buli volt, ez nem kérdés, bajnok bandák játszottak elit szintű zenéket, panasz nem lehet rájuk, ahogyan a szervezésre sem: köszi Barba Negra, és köszi Concerto!

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT és ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr438602300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum