A legutóbbi Amorphis koncert kisebb előzenekara a görög Poem volt. Akkor nem tettek rám jó... igazából semmilyen benyomást, de a melóközbeni unalmat elűzendő tettem vele egy próbát és ajánlom, hogy más is tegyen így. A görög prog rockerek második albuma jófajta, érdekes és lüktető progresszív zene. A Skein Syndrome atmoszférája remekül elkapja az embert, hét dal kicsit több, mint háromnegyed órában, szóval azért elég komplex témákkal játszanak, de azért nem fekszi meg a gyomrot. 

Facebook
Album a Spotify-on
Előző albumuk itt

A tavaly őszi Amorphis koncertet ki kellett hagynom, mert ugyan nagyon erős kis csomagban érkeztek az Arénába a Nightwish és az Arch Enemy társaságában, de mégsem volt annyira vonzó, amikor a finn mesterek headlinerként tolják magukat a jól megérdemelt felső pozícióba. Már csak azért is megérdemelt a helyük, mert a tavalyi év egyik (ha nem a) legjobb lemezét tették le az Under The Red Clouddal. S hogy teljes legyen az Öröm, magukkal hozták a holland progmetálos Textures-t, aki végre új lemezzel jelentkezett idén a Phenotype-pal. A görög Poem volt a harmadik szereplője az estnek, de az ő teljesítményük kimaradt nekem, mert a merch pult izgalmasabb volt.