A Nova Rock Fesztivál, attól függetlenül, hogy Ausztriában van, az egyik leghíresebb rockfesztivál. Kölyökkorunkban csak álmodtunk róka, hogy kijussunk és egy nap alatt megnézünk annyi koncertet amennyit csak bírunk. Nos, 2025-ben valóra vált a gyerekkori álom. Irány Nickelsdorf és az ő híres mezői!
Alapvetően három zenekar miatt döntöttem úgy, hogy megpróbálom a sokakat próbára tevő Nova Rock fesztivált. A három zenekar a Linkin Park, a House Of Protection és Jerry Cantrell volt. Nézzük meg előbb a hasznos infókat, ha úgy döntenél, hogy jövőre nyakadba veszed a fesztivált. Amit nem lehet otthon hagyni: Kendő, ami véd a por ellen. iszonyatosan hasznos volt, hogy a COVID-os időkből maradt még pár maszk a kesztyűtartóban. Naptej és sapka. Tényleg minimális árnyék van csak délután ilyen három-négy óra után. Hintőpor. Nekem iszonyat mód megmentette a lábamat attól, hogy a cipőben rommá menjen és szét izzadjam magam. Estére pulcsi és hosszúnadrág! Éjjel 12-14 fok között volt a hőmérséklet, nem éppen a legideálisabb volt a kempingezésre. Ezek nélkül a cuccok nélkül, szerintem nem éri meg elindulni, illetve a csütörtöki napon ezeknek vettem nagy hasznát.
Olvastam azt a legendát, hogy az osztrákok szeretik lecserélgetni a rendszámtáblákat a kocsikon, ha kint hagyod. Ezért minimális kocsin volt fent a rendszámtábla, ellenben az én autómhoz nem nyúlt senki hozzá. Van az a hiedelem is, hogy a kocsidat a hatalmas mezőn a parkolóban iszonyatos megkeresni. Szerintem ez hülyeség, ha tudsz egy kicsit is tájékozódni, akkor semmi extra. Vannak kint villanyoszlopok, amik éjjel világítják a kis utakat, én is azokhoz viszonyítottam, hogy hol a verda, így a sötétben is pikk-pakk megtaláltam. Az, hogy “iszonyatosan, rettentően, marhára és még sokkal többet kell gyalogolni a kocsitól” megint csak viszonyítás kérdése. Mivel a második nap érkeztem, ilyen három óra környékén, már elől nem nagyon volt parkoló.
Lemértem, a bejáratig tizenhét percet sétáltam, ami azért szerintem simán kibírható, a Szigeten is sétálsz ennyit a K hídtól a nagy színpadig. Három dolog lepett meg még mire beértem a fesztiválra. Az egyik, hogy a rendőrök mindenkit kiszednek kb. aki kocsival érkezik. Nem igazán beszélnek magyarul, ellenben angolul sem és eléggé mérgesek lesznek, ha nem érted mit akarnak. Sajnálom… a német tudásom a Rammstein szövegek fonetikus éneklése után megállt. Az én rendőr bácsim szerint én masszívan kokainoztam, amitől annyira meglepődtem, mivel inni se nagyon szoktam, hogy kapargatni kellett az államat, de ezt látva rájött, hogy lehet, hogy téved….A security-s emberek nem beszélnek angolul, úgy “próbálnak irányítani”. Így izgalmas volt a parkolás, de megoldva minden! Számomra ami érdekes volt, hogy átvettem a karszalagot és a fesztivál területén a press sátoron kívül sehol nem ellenőriztek engem, bárhol simán mászkáltam. Na, mindegy van ilyen is. Nézzük meg, hogy mit is fedeztem fel ezen a napon magamnak a Nova Rock-on.
Ahogy sétáltam a fesztivál területére már a Jinjer játszott a piros színpadon. Életemben egyszer láttam őket, amikor még a Dürer középső termében jártak, akkor egy akkora pofont kaptam a koncert alatt, pedig csak a színpad mellett álltam, hogy azóta is emlegetem. Emiatt "nem túl jó a kapcsolatom" az ukrán zenekarral, de amúgy sem igazán nekem szólnak. Egy rejtély számomra ez a zene, mert rendkívül sablonosnak és unalmasnak tartom. A következő előadóba csak belekóstoltam, mivel kíváncsi voltam, hogy a Poppy miért olyan nagy durranás, illetve a kollegina is mondta, hogy ki ne hagyjam. Ha a Jinjer-t nem értem, akkor ezt a produkciót felfogni se tudom. Másfél dal után úgy voltam, hogy akkor irány a Red Bull Stage, ahol a várva várt House Of Protection fog hamarosan megmozgatni minket.
A tavalyi év legnagyobb felfedezése számomra egyértelműen ez a duó volt. Amikor már azt mondja mindenki, hogy ki van maxolva a metal zene, nem lehet újat kitalálni, jön ez a két csávó és olyan crossover zenét hozz létre, amit az első pillanattól kezdve imádok. Folyamatosan néztem, hogy mikor jönnek a környékünkre, noha csak két EP-je van a zenekarnak. Annyira magával ragadtak az első pillanattól kezdve, hogy amikor megtudtam, hogy a Linkin Park mellett itt lesznek ezen a napon, kötelezőnek éreztem, hogy itt legyek. és mit ad Isten, itt állok és három perc múlva kezdenek. A Red Bull Stage egy sokkal kisebb színpad, mint a többi, pár száz ember fér el előtte, de remek ugródeszka a kisebb zenekaroknak. És mit mondjak? Nyolc dal, amik az első pillanattól kezdve levettek a lábamról, noha az osztrák közeg nehezebben mozdult meg a nyitó Pulling Teeth alatt. Azonban ez nem tartott sokáig, hiszen a második Learn To Forget alatt Stephen már a színpad előtt, a circle pit közepén énekelte, játszotta a dalt. Ez egy bevett szokás a koncertek alatt, de iszonyatosan látványos. Én egy percre sem éreztem, hogy leült volna a buli, a srácok folyamatosan hergelik a közönséget, folyamatosan mozognak, ugrálnak. Stephen-nek meg, ha olyanja van felmászik a színpadot tartó állványzat legtetejére (csinált már más is ilyet korábban) ellenben akkor is lenyűgöző, hogy tud olyan rohadt magasan gitározni. Én csak egyet mondok, valaki hozza le őket minél előbb hozzánk is! Tuti, hogy elsőre kevés embert fognak megmozgatni, de ezt a zenekart LÁTNI KELL!
Miután a duó végzett, gyors futás és nézzük meg még, hogy Cantrell bácsi mit is tud. Pár szám erejéig sikerült elcsípni az öreg grunger-t, aki a neves haverjaival vette körül magát. Csak úgy mellékesen Roy Mayorga dobolt, ha jól láttam, illetve Greg Puciato énekel mellette. Vastagon, izmosan szólt a Red Stage-n Jerry, azonban két dolog szembetűnő volt. Az egyik, hogy nem értem miért nem ő szólózott pl. a Rooster-ben. A másik pedig, hogy Greg iszonyatosan gyengén szerepel DuVall pozícióján. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de messze elmarad attól, amit William tud, nem hiába lett ő az Alice In Chains frontembere. Ahogy néztem az előadás harmadát AIC dalok alkották, amik valahol érthetőek, de azért kíváncsi lennék, hogy a szőke gitáros mit tudna egy Barba Negrában.
A kisebb pihenő után megnéztem a világ leghíresebb vonósait, azaz az Apocalypticát. A zenekartól egy dalt szeretek igazán, amit Sandra Nasic-csel a Guano Apes frontasszonyával csináltak, a Path-et. A többi az… A Master és Blackned átdolgozás konkrétan szenvedést okozott. Ez így kedvet is csinált ahhoz, hogy inkább vegyek egy szódát és keressek egy kis árnyékot, amíg Iggy Pop a színpadra nem lép.
Rövid nézelődés és hallgatózás után egy ismerős tanácsára belenéztem a Deafheaven-be is. Nem lettem a zenekar közelebbi barátja, de tény, hogy megtudják mozgatni az embereket Itt viszont már tényleg szükségem volt egy kis pihenésre. A pihenő közepette elgondolkoztam azon, hogy sok zenekar létjogosultságát egyáltalán nem értem, mégis… Jól éreztem magam a koncerteken. Ebből a szemszögből nézve pedig minden zenekarnak van helye ezen a fesztiválon. A nap folyamán több kisebb produkcióba is belenéztem, mint például Vowws, ami azért nagyon tetszett vagy a Health. Ezeken a zenekarokon nem maradtam annyi ideig,de egy-egy dalt meghallgattam és fogok nekik adni esélyt a későbbiekben. Na, ezzel az újult tudattal gondoltam, hogy a Rise Against-nek adunk egy esélyt, ami továbbra sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Távolról figyeltem a zenekart, ami erőtlenül, tompán szólt. Amúgy érdekes, hogy a legrosszabbul a main stage ként szolgáló Blue Stage szólt az egész nap alatt. Ezt több ízben is megtapasztaltam, de majd a fekete levesről később. Gondoltam, üljünk fel a nosztalgia vonatra és nézzük meg, hogy az In Flames mit csinál a másik oldalt.
És itt jött az, amire abszolút nem számítottam. A zenekar csomó felhúzható látványelemet, extra szuper vetítéseket használt a koncert alatt. A Mirror's Truth időszakból ismert baglyos figura is előkerült, illetve a legutóbbi lemezes Jester head is. Marha jól nézett kis és iszonyat sokat hozzáadott a koncerthez. Ezek mellett pedig a nap legjobban megszólaló zenekara volt a svédek brigádja. Amúgy az egész feszten a hangosítás marha pöpec volt. Sehol sem volt túl hangos, nem csengett a füled a koncert után, nem volt szükség a fülvédőre. Tök szépen és megfelelő hangerővel szólt a színpadok többsége. A zenekar tizennégy dalt tolt el és egy igazi best of műsort kaptunk. Meg is voltam lepődve, hogy viszonylag mennyire kevesen nézzük őket. Konkrétan hanyatt dobtam magam, hogy volt Alias és The Mirror's Truth ilyen minőségben az olyan dalok mellett, mint a Triger és az Only for the Weak. Sajnos a fő attrakció miatt a Take This Life most kimaradt, de tuti, hogy ha felénk jönnek megint a srácok akkor beveszem a Barba Negrát!
Én az az ember vagyok, aki végig védte a Linkin Parkot az új énekes kapcsán és imádom a tavalyi albumukat. Miután bejelentették, hogy jövőre a Bring Me The Horizon és a The Offspring fix fellépői a fesztiválnak, nem sokkal kezdetét is vette az a koncert, ami miatt ITT KELLETT lennem. És őszintén nekem marha nagy csalódás volt a koncert. Több helyen is álltam, hogy nehogy az legyen csak rosszul helyezkedem. És volt is benne igazság, mert máshol Emily sokkal jobban kivehető volt, de alapjáraton ez az európai turné nyitó koncert gyengébb volt. A setlist eléggé vegyes, minden korszakot megidéztek, de sokkal többet vártam az előzetes felvételek alapján. A dalok jelentős részét lassabban játsszák egy kicsit, ami nagy hátránya az élő előadásnak. Ezek mellett Emily lehet, hogy a felvételeken tök jól énekel, de ezen a koncerten erőtlen volt. A hangja több helyen is megvan támasztva valami effekttel, hogy erőteljesebbnek tűnjön, illetve rengeteg a backing vocal. Ezek mellett pedig nem tudja kiénekelni azokat a dolgokat, amiket bevállalt a lemezen. A Two Faced alatt konkrétan úgy ugrált a hangja, hogy az kellemetlen volt. A One Step Closer lassítása elveszi a dal élét és unalmassá válik. A zenekar pedig minimálisan kommunikál a rajongókkal, ami miatt van, hogy hosszú percekig nem történt semmi, csak csend volt két dal között, ami eléggé hangulatgyilkos. Oké, Joe próbál valamit nyomogatni, de nekem ez kevés volt.
Mike Shinodának itt sokkal nagyobb szerepet kellene vállalnia. A Lost című dalt kimondottan kihagynám a setlistből mert ebben a formációjában nincs meg benne az a bensőségesség, ami miatt szeretjük pörgetni a Spotyn. Ezek mellett kíváncsi voltam nagyon, hogy az Overflow milyet üt élőben, illetve a mindenki nagy kedvence a Heavy Is The Crown, hogy szólal meg. Itt a híres ordítós részt Emily nem tudja, csak három részletben ordítani, azt is idő előtt abbahagyva. Kimondottan lassú élőben a dal is, és így, hogy vissza van fogva az ének, eltűnik belőle a lélek. Nem is meglepő, hogy egy Casuality vagy egy IGYEIH nem képezik a műsor részét. Csomószor éreztem azt, hogy próbálja megúszni a dolgokat és spórol a hangjával későbbre, csak aztán azon kaptam magam, hogy véget ért a koncert. Mert, ha ezt tartja a koncert elején azt mondom, rendben van, benne van a pakliban, de egész buli alatt. Az meg különösen fájó, hogy a záró Bleed It Out-nál kb. minden gerjedt mindennel, mintha elment volna a hangmérnök egy sörért. Nem az az érzés volt bennem, hogy jövőre én ezt látni akarom megint Bécsben, hanem azon gondolkodtam, hogy milyen jó volt az In Flames. Nem mondom, hogy Chester nélkül abba kellett volna hagyni, de tény, hogy érezhető az énekes hiánya. Nem is kicsit. Stúdióban rendkívül erős a zenekar, jó dalokat adnak ki, de ami lemezen működik az élőben nem feltétlenül. Különösen unalmas az Up From The Bottom és a Burn It Down. Úgy vagyok vele, hogy a bakancslista letudva, de maradok a stúdió verzióknál inkább.
Összességében pedig azt mondom, hogy a Nova Rock semmivel sem keményebb az élet, mint a Szigeten. Tény, a nap ellen védekezni kell, de ez könnyen megoldható, ha az ember egy kicsit is leleményes. Az árak természetesen nem feltétlenül a mi tárcánkhoz vannak szabva, de erről nem a fesztivál tehet. Ha esetleg jövőre egy Tool - Marilyn Manson párost el lehet csábítani, akkor biztos vagyok benne, hogy megint nekiveselkedni a 417 km-es útnak! Egyszer az életben mindenkinek megéri eljönni ide!
Fotók. Thomas Renner Photography, DB Photography, Mathias Heschl / Red Bull
