Újabb stoner/doom zenekar, újabb súlyosság, újabb fuzzos gitárhangzás, újra a kedvenc YouTube csatornámon bóklásztam. Nem is értem, hogy régen ezt miért nem tettem gyakrabban. Ilyenkor lehet a legmocskosabb dolgokat találni. Mostanában pedig eléggé úgy érzem, hogy a kenguruk hazája, igazán mocskos. A Bong Coffin erre tökéletes példaként szolgál legújabb albumával, ami a The End Beyond Doubt címet viseli.

Amikor egy zenekar nevében a bong vagy a coffin szó van mindig kétségek fognak el. Az albumborítót látva is elgondolkodtam, szánjak erre időt? És megérte, úgy döntöttem, hogy szánok rá pár hallgatást és igazi mocskot kaptam. Nem tudom eldönteni, hogy a zenekar néhol mennyire veszi komolyan magát. Hangzásban olyan, mintha a Bongzilla és a Belzebong szerelemgyereke lenne az ausztrál brigád. Iszonyat riffek, amikre csak csípőből lehet bólogatni és megbabonázó hörgés, olyasmi, amit akár egy death metal zenekarban is eltudnék képzelni. De néhol mégsem tudom eléggé biztosan, hogy a zenekar komolyan veszi-e magát, hiszen olyan ordításokat, kurjantásokat raknak a dalokba, amiket nem tudok hová tenni. Az anyag eléggé hosszú lett, de ez nem is csoda, hiszen a zenekar rendkívül aktív. Három éve léteznek, de ontják magukból a különböző kislemezeket, így senkit sem lep meg, hogy egy tíz dalos, egy órás albumot is könnyen kivágnak az asztalra elénk. Összességében nem az a zenekar, akik miatt több száz kilómétert is utaznék, ha arról lenne szó, de az biztos, hogy egy esős napon kellemes hallgatni való.