Az idejét se tudom annak, hogy mikor találtam utoljára egy olyan zenekart, akiről úgy gondoltam, hogy érdemes egy RockNuggets-et írni. Pedig naponta három-négy új anyag lepörög a lejátszóban és semmi. Azonban az allergiaszezon elindulásával megérkezett a Daevar Amber Eyes lemez is, ami mellett azonban nehéz elmenni.

Az idei év tényleg nem arról szól, hogy ömlene rám a jobbnál jobb zene. Azonban a német trió hozott végre egy kis színt a 2024-es évbe. Noha nem találják fel a spanyolviaszt,  de közel háromnegyed órán keresztül sikerül kiragadni a szürkeségből. Pardis hangja engem egy az egyben a Year Of The Cobra-s Amy-re emlékeztet, illetve a zene is a YOTC-ra hajaz, annyi különbséggel, hogy itt van gitáros és nem egy családi vállalkozásról beszélünk. Innentől kezdve azonban engem megnyertek maguknak, mert imádok belemerülni a dalokba. Hagyom, hogy a lassú doom riffek teljesen magukkal húzzanak a mélybe és csak hallgatom, hogy mi történik. A zenekar egyik nagy előnye, hogy semmilyen akcentust nem érzel. Illetve, számomra az ilyen női énekes megoldásoknál ez fontos. A zenekar elmondása szerint, a grunge-ot keverik doom-al és stoner zenével, amivel én nem feltétlen értek egyet, de ha nekik ez a leírás jó, akkor nem vitatkozom velük. Az biztos, hogy ha szereted a lassú zenét, amiben az érzések az iránymutatók, akkor ez a zene nagyon fog tetszeni neked!