A Tóth Gergő vezette Blind Myself az utóbbi időben elég jelentős médiafelhajtás közepette élte mindennapjait, hiszen az előző Ancient Scream Therapy című album Lost In Time című dalához Gróf Balázs által készített klip nagy sikerrel futott a világ különböző zenetévéin, sőt az MTV Headbangers Ball-jának szavazásán benne volt az első húszban. Ezek után kicsit furcsa, hogy az angol szövegeket felváltotta a magyar, de a mondanivaló elég kifejezőre sikerült azt hiszem. Téglás Zolit azonban hiába várja az ember, úgyhogy, ha valaki a sikeres klipes nótával ismerte meg netán a zenekart, az a lemez meghallgatása előtt kösse fel jó szorosan a gatyát.
Mert itt kérem majdnem harminchét perceben masszív gyalulás van kibontakozóban. Azt jól érezték a fiúk, hogy ebből a néhol Neurosis-i súlyokat megmozgató zenéből ennyi pont elég is. Tömény, néhol maguk alá temető, néhol lávaként hömpölygő gitárfolyamok, néhol hardcore sikálás és Gergő acsarkodós előadásmódja együtt mázsás súlyként nyomja agyon az embert. Persze itt-ott amolyan feloldásként tisztább ének is szorult a nagy durválkodás közé. A zenét az Édes Gergely – gitár, Bodnár Péter – basszus, Szalkai Tibor – gitár, Jankai Valentin – dob összeállítású négyes jegyzi. Tóth Gergő énekesnek a szövegeknél besegített az IHM-es Pálinkás Tamás is. Bár születtek elég kifacsart sorok, mégsem lett IHM a Blind Myself-ből.
Az anyag hangzásáért a Bakery-ben Bodnár Péter és Varga Zoltán producerek feleltek és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen masszívra sikerült a lemez. Már a kezdő Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért baseball ütővel csapja agyon az embert, akkora düh szorult bele. A kettes Jó Szándék Kövei jó szándékúan egy dallamosabb fejben maradó refrént produkál, de a súly ebben a nótában is bőven megvan. A következő Legyek szaggatott, zakatolós témai és a cinikus szöveg együtt nagyot ütnek és a refrén itt is kicsit – de csak kicsit – lágyabbra sikerült. A Pomogácsok szintén elég érdekes szövegvilággal operál, de a nóta elég direkt és a maga módján még a slágeres jelzőt is ráaggatnám, csakúgy, mint az ezt követő groove-osabb 4. fejezet: Cezaromania-ra. Itt szellősebb és több dallamot felvonultató a gitárjáték is, de a súlyos riffek is képviseltetik magukat és a dal akusztikus lezárása sem hat idegenül. A hatos Nem Megy A Hegyhez szövegmondós, énekkel felelős megoldásai és a lassan hömpölygő gitár a Neurosis-t villantják be többször is. A Szemgerenda néhol trashes zúzdája kicsit átlagos, de a torzított hangokkal kezdő, zaklatott Fata Morgana húzós gitárjai és dobjátéka előcsalják a headbanget. Az ezt követő címadó nóta némileg a Nem Megy A Hegyhez beszélős-üvöltős dolgait veszi elő, de ez jóval tempósabb nóta, hidegrázós gitárszólóval. A zaklatott hangvételű Áldozatképzés kapkodós szaggatásai és a néhol groove-os váltásai erős nótát eredményeznek. A lemez a Judas Priest Painkiller-jének feldolgozásával végződik. Robi bátyóval is elég erős ez a nóta, de itt konkrétan falat lehet vele bontani.
Blind-ék igencsak nehéz lemezt tettek az asztalra, ami a maga nemében mégis abszolút csúcsminőséget képvisel. Akinek bejönnek a falat bontós, de közben mégiscsak elgondolkodtatós zenék kizárt, hogy itt csalódásban legyen része, de tessék óvatosan közelíteni, mert a Budapest, 7 fok, Eső nem minden alkalmakra való pusztítás.
