Az utolsó napon a délelőtt sem telt eseménytelenül. Vasárnapra volt szervezve a Sabaton csatahajó az MHRT Rákóczi fedélzetére: akik megvásárolták a fesztiválshopban a zenekar bármely cd lemezét kaptak egy külön belépőt a rendezvényre. Találkozás a zenészekkel, dedikálás,stb.,először nem is tűnt többnek, mint egy egyszerű közönségtalálkozó. De a zenekar még rátett egy lapáttal a tegnapi koncertre!
Korán keltem, hogy bőven legyen időm és ne kelljen sietnem, majd irány a Batthyány téri hajóállomás, ahol már néhány hozzám hasonló koránkelő várakozott. Ahogyan haladt előre az idő szépen gyűltek a vendégek és türelmesen vártuk a kezdést. Végül kis csúszással de megkezdték a beengedést, így a néhány későnek sem kellett úszni:)). Ami az ezt követő bő egy órában a fedélzeten zajlott azt nehéz elmesélni. A beígért koncert nem valami unplugged prüntyögés volt, hanem egy teljesértékű Sabaton koncert kifogástalan hangzással és sok humorral! Mintha a tegnap esti koncert folytatása lett volna az egész, csak most testközelből láthattuk. Ugyanúgy mosolyogtak és élvezettel zenéltek mint a "nagy" koncerten, közben pedig ugyanúgy folyt a hülyéskedés mint előző nap.
A zsebkendőnyi helyen akkorát zúztak, hogy beleremegett a hajó (szó szerint!), lehetett számot kérni és ha sikerült megegyezni el is játszották, a nóták között egymáson és egymással poénkodtak, majd az énekes nem bírta tovább a fülledt meleget és alsónadrágra vetkőzve folytatta. Az egész egy pillanatra sem vált erőltetetté vagy lapos komédiává, ha van titka ennek a zenekarnak, akkor az csak az lehet, hogy nem veszik 100%-ig véresen komolyan az egészet (ez nem azt jelenti, hogy ne lennének profik!) és ettől könnyed az egész produkció, akkor is ha nagyszínpados ,akkor is ha kb.150 emberek játszanak. Ezen kívül tisztelik a rajongóikat, nem "limuzinos rocksztárok". Már kikötött a hajó amikor az időt túllépve befejezték a fellépésüket és ezután türelmesen állták, az akkor már szemmel láthatóan fáradt zenészek a rajongók rohamát, mindenkihez volt egy-két szavuk, aki beszélni akart velük és mindenkinek aláírták a cd-jét, rohamsisakját (a legötletesebb amit láttam) vagy testrészét, amit csak kért.
Csak ismételni tudom magam: zenekar:10, hangulat:10, zene:10, közönség:10. Egy élmény volt, sajnálhatja aki kihagyta! Amit leírtam felesleges áradozásnak tűnhet, de még csak hasonlóban sem volt részem soha, pedig van egy-két emlékezetes élményem.
Délután összeakadtam egy szórólapot osztogató emberrel, automatikusan elvettem a papírost és zsebre gyűrtem.
Mitől lehet még brutálisabb az extrém metal? Nagyobb hangerő? Több külsőség? Mindez még fokozható, ha németül adják elő! Ez volt a Varg, amely egészen különleges hangulatot teremtett a gyertyás színpadképpel, a német nyelven előadott nótákkal és a zenészek szinte egész testét beborító festéssel. Itt már éreztem, hogy besokallok a death/black metaltól ezen a hétvégén, ezért nem vártam meg a koncert végét, inkább átmentem a Rockszínpadhoz, ahol valamiért éppen állt a program és a termet füst borította. Üresjárat kora estig.
Az egész fesztiválon a legjobban a Death Angel fellépését vártam. Időben elindultam, hogy jó helyről lássam az egészet. A DA lassan már hazajár Magyarországra, a 2009-es Hegyalja fesztiválos fellépés végén Mark Osegueda megígérte, hogy visszatérnek, akkor azt írtam:"csak győzzem kivárni". Szerencsére "csak" mostanáig kellett várnom az egyik kedvenc zenekaromra. Már a Hegyalján látott felállás sem volt eredeti, azóta ismét cserélődtek a tagok, kiszállt Andy Galleon dobos és a basszusgitáros is új arc. Mindketten kilógnak a zenekarból:a basszeros vagy két méter magas és szőke, a dobosból nem sok látszott, de ő sem filippinó. Csak nem elfogytak a családban a zenészek??? Ősrajongóként számomra kicsit furcsán hat az eddig szín filippínó zenekarban a két új tag, de azt az apró hiányosságot, hogy nem filippinók elnézem nekik, mivel mindketten nagyszerű zenésznek bizonyultak.
A DA 2003-as első koncertje egyszeri és megismételhetetlen (bár mindig reménykedek), azóta sem láttam hozzá foghatót. Sikerült beindítaniuk a nézőket is, pedig ez nem az a végsőkig kitartó, fanatikus rajongókból álló közönség volt mint 2003-ban. A zenekar beleadott mindent, pihenő nélkül, elsöprő lendülettel játszották a legjobb nótáikat vegyesen a The Ultra-Violence, az Act III és az új albumokról, de inkább az első kettő dominált és a készülő új lemezükről is kaptunk egy nótát ízelítőnek a ráadások között. Nem csak a zene volt a lendületes, hanem az egész zenekar is, végre egy megfelelően nagy színpadon játszhattak, amit ki is használtak. Még nem láttam őket ennyit mozogni, igaz a klubokban erre nincs lehetőség. A DA hozta a formáját, talán nem ez volt a látott koncertjeik közül a leütősebb, de most sem okoztak csalódást. A koncert végén Mark Osegueda beharangozta a hamarosan megjelenő új lemezüket követő turnét és megígérte, hogy visszatérnek, remélhetőleg ősszel vagy télen ismét találkozunk, csak győzzem kivárni:-))
Ezzel akár véget is érhetett volna számomra a Metalfest, de hátra volt még az Amon Amarth, de úgy éreztem képtelen lennék végignézni még egy viking death metal koncertet. Ekkor került elő a zsebemből a délután belegyűrt papíros, amelyet most elolvastam és kiderült, hogy a Manticora nevű dán zenekart reklámozza. Gondoltam próbát teszek velük hátha nem death metal és jó lesz, bár az, hogy skandinávok nem igazán utalt arra, hogy valami könnyed R'N'R lenne (na jó, ott a Volbeat és a D.A.D., de ki az akinek nem a death/black metal ugrik be egy skandináv országról?) A Rockszínpadon megismétlődött az ami már a Sadist és az Emergency Gate esetében lezajlott: a zenekar lehetetlen időpontban néhány ember előtt lépett fel. A technikás power/speed metalt játszó Manticora is többet-jobbat érdemelt volna ennél! Kiderült, hogy délután a szórólapot Kristian a gitáros nyomta a kezembe és invitált a Rockszínpadhoz, amit nem bántam meg, a szimpatikus zenekar kiválóan játszott, ha az énekes kicsit visszavenne a magas hangfekvésből szerintem még jobb lehetne. Minden megtettek, hogy beindítsák a maroknyi közönséget és, hogy jól érezzük magunkat. Nem rajtuk múlott, hogy nem igazán sikerült.
Ez volt 2010-ben a Metalfest Magyarországon, ahogyan én láttam. Összességében a benyomásom pozitív, végre egy olyan fesztivál ahol csak azokat a zenéket, zenekarokat láthatom-hallhatom, amelyeket szeretek, nincs világzene, rap, lefutott haknizó "sztárok" csak metal. Külön kiemelném, hogy a biztonságiak mindvégig türelmesek és udvariasak voltak, később megtudtam, hogy az egész fesztivál egyetlen nagyobb balhé vagy összetűzés nélkül zajlott le, a kis nézeteltéréseket pedig szép szóval elsimították. Remélem jövőre is megrendezik és a szervezők hasznosítják a tapasztalataikat ezáltal a fesztivál jobb lesz és hosszú ideig gazdagítja majd a magyarországi fesztiválok sorát. Igény van rá!
Ezer köszönet FrogFoot-nak a tartalmas beszámolókért, szöveg és képek: FrogFoot®
