A texasi Austinban alakult négyes harmadik teljes lemezével jelentkezik most. Volt már egy rakás split Ep-jük, de igazából két évente becsületesen zúdítják ránk a klasszikus metál elemekkel megpakolt, valahol mélyen a Black Sabbath-ban gyökerező, füstős ősrockkal átitatott zenéjüket. Az effajta stílust újra nem fogják definiálni, de a tökéletes iparosmunkánál mégis többet nyújt a The Sword.
Nem véletlen, hogy a J.D. Cronise - ének, gitár, Kyle Shutt – gitár, Bryan Richie – basszusgitár, Trivett Wingo – dob felállású négyes az elmúlt években a Metallica és a Machine Head társaságában is turnézott már.
A zenekar szövegeinek világa a fantasztikum témakörét öleli fel és nincs ez másképp most sem. Összességében egyszerű zenét művel az austini quartett, de mégis próbálnak egy kis progresszív színt vinni a zenei világba.
Zenei téren azt gondolom maximálisan rendben is van a cucc, kezdve a lebegősebb témáktól a masszív, abszolút a 70-es években gyökerező riffeken át a dalok felépítéséig és a régi vágású, mégis karcos megszólalásig. Hiányérzetem az énektémáknál van. J.D. Cronise, amúgy sem az a dalos pacsirta, ráadásul kevés igazán jó dallamot hoz. Mondjuk ez pont nem igaz a lemez egyik legjobb dalára az Arrows In The Dark-ra, mert az igen kajakul össze van rakva.
The Sword – Night City
A zenekarnak kifejezetten erősségei a jam-melős részek (Acheron/Unearthing The Orb, The Chronomancer I: Hubris), amelyben abszolút hitelesen adják vissza a 70-es évek mariska füstös zenei világát. Ráadásul most mintha egy kis space rockot is csempésztek volna a dologba, legalábbis a Lawless Lands és az Astraea's Dream búgó zenei megoldásai erre engednek következtetni, bár utóbbiban egy igen eltalált, böcsületesen zúzós riff viszi a prímet. A címadó hiteles Black Sabbath reinkarnáció, míg az ezt követő Night City a lemez legkönnyedebb tétele. A lemezt viszont két súlyosabb tétel zárja. A The Chronomancer II: Nemesis első osztályú döngölést hoz, ami a lemez egyik legjobb dalát eredményezi, míg a (The Night The Sky Cried) Tears Of Fire kiváló ősrock nóta.
The Sword - The Chronomancer II: Nemesis
Ha az énektémák kimunkáltabbak lennének, akkor könnyen az év egyik kellemes meglepetése lehetne a Kard harmadik lemeze, mondjuk J.D. Cronise hangjának korlátai még akkor is ott lennének. Viszont annyi jó riffet sikerült a Warp Riders-re összekalapálnia ennek a csapatnak, hogy velem részben feledtetni tudja az előbb ecsetelt hiányosságokat.
Sőt a banda olyan rendes volt, hogy az augusztus 24-én megjelenő lemezt, teljes egészében meghallgathatóvá tette a The Sword myspace oldalán.
