Ha nem 2012-öt írnánk, valahogy úgy kezdeném: tele van az asztalom véleményezésre váró cd-kkel. De csupán azért sóhajtozhatok, hogy egyfajta virtuális asztalom van tele. "Civil" munka, másik újság (www.menmax.hu), család...és a biztos tudat, hogy soha nem fogom kirágni magam a reám tornyosuló (virtuális) cd-hegy alól. Csupán próbálkozom, és társaim, no meg olvasóink hathatós elnézését kérem közben (pedig tudom, senki nem megy a Dunának azért, mert annyira hiányoznak neki idétlen írásaim).
Elég a dumából, boncoljunk sárkányt! Azt a sárkányt, amelyikkel össze voltam ezred magammal engedve nyáron a FEZEN egyik sátrában (mialatt a nagyszínpadon a Quimby játszott...). Majd megfulladtam a füsttől - mégsem evett meg a szörnyeteg. "Túl gyors ez neked, igaz?" - kérdezte egyik barátom. Most akkor elmondom neki (is), nekem nem a gyorsasággal van bajom, hanem az unalommal.
A DragonForce-felállásban k.rva sok minden benne lehetne, legalábbis több, mint amennyit ez a "sárkány" mutat magából. Hong-kongi származású gitáros (Herman Li), Eminem fazonú, a FEZEN-buli alapján rendkívüli színes egyéniségű keyboardos, Vadim Pruzhanov volnának hivatottak érdekessé tenni ezt a zenét. Kár, hogy utóbbi emberke az elmondottak ellenére csupán statiszta; a 2012-es albumon mindössze két dalban kap komoly lehetőséget egy-egy jópofa szóló erejéig. Viszont többszöri hallgatást követően sem ugrik be, melyik ez a kettő nóta, annyira egybefolyik a cucc emlékezetemben, mintha mindegyik eleme tejbegríz volna.
Pedig ez elvileg, "hivatalosan" extrém metál. Annyi extrémitás van benne, mint egy kiló krumpliban. Minden egyes track nagyon-nagyon ígéretesen indul - hogy azután fejfájdító speedelésben kössön ki. Mint amikor petrezselymet vágunk; csattog a kés a deszkán, bazi pörgősen, és a kis darabkákból már soha nem áll össze az eredeti növényt. Hogy ezt az eszmefuttatást az új albumról, vagy általánosságban a DF zenéjéről írom? Sajnos mindegy. Hiába az új dalnok Marc Hudson személyében.
Ennyi volt a cikkíró "kiöntöttem a szívemet" című alkotása. Jelezni kívántam, hogy ilyen kicsi ketrecbe van bepréselve szegény sárkány, nem tudom, mit szól ehhez az EU állatvédő-tagozata, vagy hogy híjják. A jó hír, hogy ezen szűk keretek között mégiscsak tud táncolni! Magyarán szólva: a fiúk kihozzák a helyzetből, amit lehet. A dallam-érzékenység mindenesetre diagnosztizálható. Faszák a refrének. A fentebb említett okok miatt csupán egy dalt emelnék ki a nem túl sokat ígérő című Seasons-t. A lehető legnemesebb értelemben vett power-speed sláger - olyasmi, amivel a Rockstation szerkesztőségének összes, rajtam kívüli tagját ki lehet kergetni a világból. Az én kis primitív agyamba viszont már első hallás után kiűzhetetlenül befészkelte magát. A DragonForce-os srácok is érzik: ezúttal beletrafáltak valamibe, mert az album végére helyezték a Seasons akusztikus változatát. Ezzel meg általában engem lehet kiűzni a világból, de ez a telitalálat-dallam ezúttal adja magát bármilyen átdolgozáshoz.
Nem tudom, ezek a londoni srácok mennyiben Helloween-rajongók, de nekem úgy tűnik, formációjuk egy a germán speed-istenek epigonjai közül. Igaz, azok köréből a legjobb.
