Rá kellett pihennem erre a lemezkritikára! A Shai Hulud pont az egyik státusz-szimbóluma a színtér nagy öregjeinek, és ennek tudatában olyan óvatosan kell fogalmazni, mint aki szilánkokon lépked. Na persze nem azért, mint ha én nem lennék bármely színtér nagy öregje, de a hardcore, az több, mint egy tánc. Itt a zene maga csak egy dolog. Az persze elvárás, hogy duzzadjon az energiától, legyenek vastag riffek, legyen erős csordavokál, legyen húzása. De emellett mutasson utat, állítson, tagadjon, érintsen meg, forrasszon egységbe. Ha ezt nem képes megtenni, akkor nem hardcore-ról beszélünk!
A Shai Hulud 18 éves fennállása alatt volt jövés-menés, de erre a lemezre sikerült olyan egységet kovácsolniuk a tagok összetételében, ami első hallásra is tökéletesen átjön. Már maga a tudat, hogy 18 év alatt ez a 4. sorlemezük, azt a gondolatot erősíti, hogy Matt Fox csak akkor áll neki a zeneszerzésnek, ha komoly és érett témákat tud egységbe forrasztani. Ennek ellenére bennem csak az első, Hearts Once Nourished ....lemezük hagyott nyomokat, az azt követőek mellett elsiklottam.
Viszont ma, 2013-ban pont erre van szükségem! Nincs kedvem anekdotázni, a múltba merengeni, hogy az én tízen-huszonéves koromban bezzeg mennyire true zenekarok voltak, és bezzeg ma meg mennyire nem. A Shai Hulud 18 éve a melodikus hardcore ( ami nekem legalább olyan szörnyen hangzik, mint más esetben a metalcore cimke ) úttörőjeként tűnt fel, és ezt ma is tökéletesen prezentálják. Említettem az egységet, aminek első bizonyítéka, hogy 16 év után a mikrofonba ismét Chad Gilbert üvölti a kérdéseket, és adja a válaszokat. Ez is annak a jele, hogy ezt az anyagot nem csak komolyan kell venni, de egy idő elteltével akár hivatkozási alap is lehet.
A régi, meghatározó és ismert NYHC zenekarok belefulladtak a múltba révedés sűrű mocsarába, de itt ennek nyoma sincs. Pár nótában feltűnnek a múlt tartozékai, akik Matt Fox segítségére siettek a banda működtetésében. Utánaolvastam, és megdöbbentő, talán példátlan adatokat leltem. 18 év alatt a 4 lemezen és a turnékon Fox kivételével 27 ember fordult meg a Huludban. Ennek tükrében azt hiszem a Reach Beyond The Sun a zenekar legegységesebb, zeneileg legkiforrottabb anyaga, de az is lehet, hogy egyszerűen égetően szükségem volt egy olyan lemezre, amit most általuk megkaptam.
Többször egymás után lepörgetve még inkább magával ragad, feltölt, újraindít és felidézi bennem a 90-es évek semmihez sem fogható izgalmát, ami ezen a színtéren akkoriban zeneileg történt. A visszajelzésekből tudom, hogy aki pozitívan szemlélte a Shai Hulud eddigi munkásságát, egyként örvendezik eme lemez kapcsán, a fanyalgóknak pedig csak egy kérdést intéznék: ki csinálja ezt ennél jobban avagy hitelesebben?
