Ahogy annak idején a Sex Action is valami vadiújat (dirty rock) hozott a hazai zenei világba, úgy ’94-ben az groove-os HC hangzás meghonosításában az Action sokat tett le az asztalra az Összeomlás, és az azt követő Terror című lemezekkel. Azóta még három nagylemez látott napvilágot 2002-ig, aztán lekapcsolták a villanyt. Azt hihettük – talán joggal is – hogy végleg, hiszen kifulladni látszott a lendület. Azóta eltelt tíz év újra leporolták a régen nagyon is jól menő „Action” márkát, hogy újra megdörrenjen a rock. Állandó pontként már csak Szasza van a zenekarban, mindenki más körülötte lecserélődött, és ha már idén visszatért a Sex Action is, akkor legyen comeback az Action-től is, bár az ilyen felmelegített dolgoktól fázom előre.

A fenti pár mondatot Szasza is elmondja saját szavaival az lemez első Epilógus című dalában. Az ő szájából egyrészt hitelesebb, másrészt pedig szebben megfogalmazott az elmúlt 20 év sztorija. A Hammer Records által kezelt kiadvány ugyan nem túl hosszú (36 perc), de talán nem is baj most, így nem lettek kínosan kötelező dalok a lemezen. A Pokolból inkább hard/dirty rock jellegű nóta, remek gitárszólóval, amolyan Sex Action-ös téma, de a Káosz már valóban HC-s zúzda, pattogós refrénnel, dühös és támadó szöveggel. A Fétish dalt eddig nem tudom hányszor hallgattam meg. Ez is inkább dirty rockos hangulatú, de valami iszonyatosan eltalált nóta! Ahogy a címe is sugallja, ez egy 100%-osan szexista és hímsoviniszta himnusz, és akármennyire tiszteljük a nőket, ez az állatság minden férfiemberben ott van – ha mélyen is –, de ezt ilyen szépen egy dalban összeszedni, az telitalálat. Nálam az év magyar rocknótája! Egyetlen feketepontja a lemeznek a Piros című dal, ami engem sajnos nem fogott meg. A zenével nincs gond, kemény és jól bólogat rá az ember, de valahogy a szövege olyan izé lett. Kissé bugyutára sikerült, persze értem én a lázadást, meg a dühöt a rendszer ellen, de valahogy nálam ez nem ült.

Nem úgy a Túsz és az Antiszociális sorozatgyilkos dalok. A Túsz rap-pes verzéi mellett újra egy nagyon hangulatos gitárszólót sikerült odapakolni, és még a dalban itt-ott feltűnő basszusgitár futamok is szépen a helyükre kerültek. Az Antiszociális sorozatgyilkos ugyan egy kissé Kartel szagú mutatvány, de ez nem von le semmit abból, hogy ez egy kurvajó nóta. A női vokál szekció hatalmasat tesz hozzá a dalhoz. A Bordély is jó lenne, ha nem is tudom, egy kicsit mocskosabb lenne. Mégiscsak a kurvázásról szól a dal, de ezt úgy csomagolták be szövegileg, hogy akár szépirodalmi mű is lehetne. A másik nagy kedvencem a lemezen a Hatodik elem. A dirty rockos feelinget most némi fekete humorral fűszerezték meg a srácok és jó kis „úgy-szeretlek-átharapom-torkodat” életérzés kerekedik ki a dologból, tetszetős. A lemez végére még a fentebb említett Túsz című dal All-in-wonder verziója pörög, ahol Szasza ismerős zenész cimborákat hozott, hogy besegítsenek picit. Szerepel itt Kowalsky (Kowa meg a Vega, Black Out), Busa Pista (Irie Maffia), Szekeres András, Barbaró Attila (Junkies), Big Daddy Laca (Kartel) – szép kis banda…

Tíz év hosszú idő és emiatt le a kalappal az Action előtt, hogy igazából nem hagyták a múltban ezt a zenekart. Nagyon kényelmetlenül is lehetett volna zakózni ezzel a tervvel, de szerencsére nem sikerült. Nem akart az magyar rockzenében mérföldkőnek tekinthető Összeomlás vagy a Terror fejére nőni, mert valószínűleg nem sikerült volna. Helyette inkább egy hiteles, kemény, néhol kőkeményen zúzós rocklemezt raktak össze.  Egy kis dirty rock, egy kicsi hardcore zúzás, de szépen megférnek egymás mellett – nem könnyű feladat szépen egyensúlyozni, de sikerült, és ennek mind örülhetünk.