A Decapitated Lengyelország egyik legjobb és leghíresebb death metal zenekara, mégis mindössze annyi a kapcsolatom velük, hogy egyszer láttam őket élőben a Metalfesten. Így nem könnyű bármit is írni róluk, mert nem ismerem a lemezeiket és nem tudom összevetni az aktuális albumot az előzőekkel. De megpróbálhatok előnyt kovácsolni a tájékozatlanságomból és kívülállóként hallgatni a Blood Mantra című lemezt ami lehetőséget ad arra, hogy elfogulatlanul értékeljem.

Vitek tragikus halála nem törte meg a zenekart, Wacław "Vogg" Kiełtyka újjáalakította a zenekart és ez a hatodik lemezük, ezen hallható először Michał Łysejko dobos és Paweł Pasek basszusgitáros játéka. A teljes játékidő mindössze 45 perc, de ebbe a 45 percbe sikerült belesűríteni nem kevés fejlődést és dallamosabb pillanatokat, finom hangzásokat ami színesíti a zenét, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a banda puha!

A nyitó Exiled in Flesh és a The Blasphemous Psalm to the Dummy God Creation pontosan az a túlpörgetett death metal, amit nem nagyon kedvelek. A zene "tech" része itt inkább visszafogott, van helyette brutalitás és sebesség. Már majdnem lemondtam a lemezről azzal, hogy szenvedés lesz hallgatni és nem sok momentumra fogok emlékezni belőle, azonban a Veins-től előjönnek a nehezebb de finomabb témák fogós riffekkel, érdekes tempóváltásokkal, amelyek már könnyen megragadnak a hallgatóban, a hosszabb dallamos középső megkülönbözteti az előző egyszerű és zúzásoktól.

A Meshuggah hatása tagadhatatlan a bonyolult és kiszámíthatatlan váltásokkal teli címadó Blood Mantra és a lemez egyik legjobbja a Nest is a svéd csapat nyomdokain jár töredezett riffeléssel, ami összefonódik egy nyugtalanító dallammal. Az Instinctben keveredik az atmoszférikus háttér a technikás gitármunkával, de a szöveg túl leegyszerüsített, a Blindness pedig talán egy kicsit hosszabb, mint lennie kellene. A Red Sun inkább csak átvezető a záró számhoz, nem tekinthető teljesértékű szerzeménynek, zenei kísérlet lenne vagy hangulatfestés? A Moth Effect viszont visszatér a zúzáshoz, ugyanakkor kísérleti jellegű a finoman progresszív riffel.

A Decapitated eléri a megfelelő egyensúlyt a különböző stílusok között és távolabbra tekintenek a hagyományos death metalnál. Kacérkodnak számos műfajjal a metalon belül, rengeteg váltással, zenei komplexitással. Az új elemeket és a dallamos részeket jól integrálták a zenéjükbe, ezek kissé eklektikussá teszik a lemezt, de ez nem válik hátrányára.

Akik a hagyományos death metalt szeretik és a régi lemezeik miatt kedvelik a zenekart, azok úgy érezhetik ez az album áldozatul esik túl sok modernizációnak, nekik is igazuk van, az album egésze úgy hangzik, mintha kölcsönvették volna a Meshuggah félretett ötleteit. Mégis működik, vannak csúcsok és völgyek a lemezen de összességében tetszett.