Jóllehet, hogy tavaszi megjelenésről van szó, fél év múltán mégis indokolt, sőt érdemes is megemlékeznünk az AWS aktuális korongjáról. Az Innen szép nyerni képében ugyanis a hazai modern rock/metal vonal egyik fontos lemezéről van szó. A fontosság pedig jelen esetben nemcsak a kívülállók, azaz a hallgatóság, hanem a zenészek szempontjából, személyes síkokon is hatványozottan értendő.
Az idén nagykorúvá érett zenekar a legnehezebb próbatételen van túl, ami egy baráti társaságként indult közösség életében történhet. A 2006-os alapító négyes énekese, Siklósi Örs 2021-ben bekövetkezett váratlan halála ugyanis minden előzetes tervet felülírt. A Budapest Parkban megrendezett emlékkoncertet követően, az Örs tiszteletére leszervezett turné után már volt alap a folytatásban reménykedni.
Külső szemmel nézve a dolgot, egy hosszú folyamat végén, mindenféle erőlködéstől mentesen történt meg az új frontember kiválasztása. Stefán Tamás fokozatosan dolgozta be magát a csapatba, időközben pedig Örs énekével megjelent két további dal is (Emlékszem, illetve Útvesztő). Az AWS első korszakának végére tehát így került kényszerű pont.
Az Innen szép nyerni pedig minden szempontból egy új kezdet lett – az ötödik nagylemez, mely a fentiek okán, több szempontból is az első. Aki korábban is követte a zenekar dolgait, bizonyára tisztában van vele, hogy itt mindenki kivette a részét annak felépítéséből, ami manapság az AWS név hallatán az ember eszébe jut. A dalszerzés most is csapatmunka eredménye volt; ezúttal sincs szó biztonsági játékról, mi több, az Y Sound Hangstúdióban zenei szempontból az eddigi legváltozatosabb lemez készült el a gitáros, Brucker Bence kezei alatt.
A dalszövegek egy része közvetlenül vagy közvetve az elmúlt évek eseményeit dolgozza fel (pl. címadó, illetve Csend/élet), de persze van itt párkapcsolati téma (Legyen könnyebb, Otthon vagy Kilépő), ahogy önismereti gondolatok (Fények nélkül, Ketten képzeletben) és természetesen korrajz is (Senki sincs már ébren, 2359) akad közöttük. A srácok továbbra is naprakészek, rajta tartják a mutatóujjaikat a tengerentúli mainstream rock/metal vonulat ütőerén.
Ha nagyon akarnám, természetesen kereshetnék párhuzamokat a kinti nagy, vagy legalábbis nagyobb nevekkel, de ezt most kihagynám, mivel az AWS-nek már jó ideje megvan a saját hangja. Még a kezdő Fények nélkül egy egyenesebb vonalvezetésű, slágeres szerzemény, addig a Nincs árnyék egy szerkezetileg is bevállalósabb, sokrétűbb darab – ez a sokszínűség az énektémák tekintetében is áll. A Senki nincs már ébren hasonlóan bátor téma, melyben megfér egymás mellett az elektromos lüktetés és a lelassított középrész, sőt még egy jelzés értékű tekerős (grindos?!) betét is. Tamás pedig vokális téren önmagában ebben a dalban is ékesen bizonyítja, amit előzőleg a koncerteken már igazolt – a megfelelő helyre került. A címadó elektronikája tőlem ugyan távolabb áll, de a scream-es vokálokkal együtt részemről ez is rendben van. A mérleg nyelve a folytatásban érkező Legyen könnyebb című dalban a megfelelő irányba, a slágeres modern metal felé is elbillen, a lényeg mégsem ez, hanem az itt hallható, Bartók Máté által elővezetett fúvós betét. A lírai hangvételű, női vokálos Otthon, a tépelődő Csend/élet, az énektémákat tekintve talán legváltozatosabb Amíg ott lehet veled, az összetett szerkezetű Kilépő, a döngölős Odaát, a dinamikai váltásokkal operáló, skizofrén szövegű Ketten képzeletben mindegyike a zenekar más-más arcát mutatja. A 2359 pedig Tamás jutalomjátéka.
Ez a tucatnyi szerzemény bizonyítja, hogy a régi/az új AWS-ben még mindig/szintén van fantázia, legyen szó akár a zenei oldalról, akár pedig a mondanivalóról. Mi több, a jelenlegi zenekar neve mellé nem kívánkozik oda sem a régi, sem az új jelző, az AWS továbbra is önmagát adja.