RockStation

Ne légy szégyenlős, te picsa: Lindemann – Skills In Pills (2015)

2015. június 26. - sunthatneversets

lindemann_skills_in_pills2.jpg

A Rammstein 2009-ben jelentkezett utoljára lemezzel és bár pár évig turnéztatták azt, két éve teljes csend honol a zenekar háza táján. Így aztán várható volt némi aktivitás a tagok körül és azon nagyon nem is lepődünk meg, hogy Richard Z. Kruspe Emigrate nevű projektje kiadta második lemezét, azon már annál inkább, hogy Till Lindemann énekes sem ült tétlenül a seggén.

Ráadásul nem is akárkivel állt össze egy kis zenélésre, hanem magával a zenei polihisztorral Peter Tägtgren Hypocrisy-főnökkel, producerrel, aki minden hangszert maga játszott fel a lemezre, csak a nagyzenekari részeknél segített be neki Clemens Wijers, a Carach Angren billentyűse. Ahogy korábban elmondták régóta tervezték a közös munkát, melynek a végeredménye egy erős indusztriál hatásokkal operáló angol nyelvű Rammstein-lemez lett.

Azt szoktam mondani a projekteknek akkor van valami értelme, ha az adott zenész más zenei stílusokban bontakoztatja ki magát, mint amilyennek amúgy is ismerjük. Valószínűleg annak, hogy ez itt nincs így, pont a Rammstein rajongói örülnek a legjobban, akik már úgy várnak egy új albumot, mint a Messiást.

lindemann_2015_2.jpg

Szakmailag mondhatjuk nem nagy durranás az egész, hiszen a Rammsteinhez képest csak annyival hoz mást az album, hogy az inkább Tägtgren másik bandájával a Pain-nel rokon billentyű és sampler témák jobban előtérben vannak. Az összhatás azonban ettől nem változik, még az angol nyelvű szövegektől sem, melyekben a korai Scorpions Klaus Meine-jének totális német akcentusa köszön vissza. A Fish On és a Golden Shower annyira egy az egyben Rammstein, hogy ha németül énekelne Lindemann, simán elhinném, hogy valamelyik lemezükről maradt le. A dalok viszont nem rosszak még a lassabb, líraibb Home Sweet Home, Yukon és That's My Heart is passzol a lemez vonulatába.  

A zene mellett a szövegek is hasonlóan provokatívak - csak itt még inkább szex központúak (gyakorlatilag minden obszcén témát kiveséznek)  -, mint a Rammsteinnél, a képi megvalósításról pedig mindent elmond, az amúgy a lemez legjobb dalára a Praise Abort-ra készült ingerküszöböt súroló videó.

A zene mellett azt gondolom pont ez a siker kulcsa, hiszen már a lemez felvezetéséből is sütött ez a fajta attitűd. Ma pedig a zene mellett valami még kell a sikerhez, amit ez a fajta figyelemfelkeltés simán meghozhat a Lindemann-nak. Még talán azt is meg merem kockáztatni, hogy ha turnéra indulnának simán megtöltenének nagyobb helyeket is.

Aki szereti a Rammsteint kizárt, hogy csalódik a lemezben, de aki szerette Tägtgren Pain nevű zenekarát, azok is tegyenek egy próbát, simán betalálhat náluk a zene, ami felettébb hatásos, még ha a szövegek néhol túlságosan is együgyűre sikerültek. 

lindemann_2015_4.jpg

https://www.facebook.com/Lindemann

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr567573426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Naki vagyok kerdojel 2015.07.01. 21:37:51

Állat lett az album, kötelező darab. Elsőre talán a lassú számok nem jönnek be annyira, de ez egyrészt még változhat, másrészt még csak 3x hallgattam végig az albumot, szóval bármi lehet.
Ajánlom mindenkinek, Rammstein rajongóknak pedig feltétlenül!
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum