A Rammstein 2009-ben jelentkezett utoljára lemezzel és bár pár évig turnéztatták azt, két éve teljes csend honol a zenekar háza táján. Így aztán várható volt némi aktivitás a tagok körül és azon nagyon nem is lepődünk meg, hogy Richard Z. Kruspe Emigrate nevű projektje kiadta második lemezét, azon már annál inkább, hogy Till Lindemann énekes sem ült tétlenül a seggén.
Ráadásul nem is akárkivel állt össze egy kis zenélésre, hanem magával a zenei polihisztorral Peter Tägtgren Hypocrisy-főnökkel, producerrel, aki minden hangszert maga játszott fel a lemezre, csak a nagyzenekari részeknél segített be neki Clemens Wijers, a Carach Angren billentyűse. Ahogy korábban elmondták régóta tervezték a közös munkát, melynek a végeredménye egy erős indusztriál hatásokkal operáló angol nyelvű Rammstein-lemez lett.
Azt szoktam mondani a projekteknek akkor van valami értelme, ha az adott zenész más zenei stílusokban bontakoztatja ki magát, mint amilyennek amúgy is ismerjük. Valószínűleg annak, hogy ez itt nincs így, pont a Rammstein rajongói örülnek a legjobban, akik már úgy várnak egy új albumot, mint a Messiást.
Szakmailag mondhatjuk nem nagy durranás az egész, hiszen a Rammsteinhez képest csak annyival hoz mást az album, hogy az inkább Tägtgren másik bandájával a Pain-nel rokon billentyű és sampler témák jobban előtérben vannak. Az összhatás azonban ettől nem változik, még az angol nyelvű szövegektől sem, melyekben a korai Scorpions Klaus Meine-jének totális német akcentusa köszön vissza. A Fish On és a Golden Shower annyira egy az egyben Rammstein, hogy ha németül énekelne Lindemann, simán elhinném, hogy valamelyik lemezükről maradt le. A dalok viszont nem rosszak még a lassabb, líraibb Home Sweet Home, Yukon és That's My Heart is passzol a lemez vonulatába.
A zene mellett a szövegek is hasonlóan provokatívak - csak itt még inkább szex központúak (gyakorlatilag minden obszcén témát kiveséznek) -, mint a Rammsteinnél, a képi megvalósításról pedig mindent elmond, az amúgy a lemez legjobb dalára a Praise Abort-ra készült ingerküszöböt súroló videó.
A zene mellett azt gondolom pont ez a siker kulcsa, hiszen már a lemez felvezetéséből is sütött ez a fajta attitűd. Ma pedig a zene mellett valami még kell a sikerhez, amit ez a fajta figyelemfelkeltés simán meghozhat a Lindemann-nak. Még talán azt is meg merem kockáztatni, hogy ha turnéra indulnának simán megtöltenének nagyobb helyeket is.
Aki szereti a Rammsteint kizárt, hogy csalódik a lemezben, de aki szerette Tägtgren Pain nevű zenekarát, azok is tegyenek egy próbát, simán betalálhat náluk a zene, ami felettébb hatásos, még ha a szövegek néhol túlságosan is együgyűre sikerültek.
