Nem értem. Nem igazán a szívem csücske a punk zene (kevés kivételt azért fenntartok a szabály erősítése végett), mégis a Prosectura, ami még véletlenül sem a legkifinomultabb (itt a zene technikai oldalát kell érteni) ebből a műfajból, rendszeresen megfordul a lejátszómban. Itt nem kell gyökeres rajongást érteni, hiszen a jelen kritika tárgyát képező lemez mellett csak a legutóbbi, már nyolc éves (ez a legszebb kor, ugyebár) Sándor, József, melegek tekergett a lejátszómban. Viszont ez a kettő annál többet!
A 2007-es lemez ismeretlen okokból hónapokra rendszeresen, sőt, elvétve még évekig beszorult nálam a playlistbe. Ez a prosztó, belesz*rós, pár akkordos punk főleg a szövegek leleményessége miatt fogott meg, meg persze ahogy a véletlenül sem Pavarotti szintű Imre Norbi előadja azokat.
Aztán ezután csend lett a szexárdi önkéntes tűzoltó- és lendületzenekar körül. Az ínséget csak az 1000. koncert DVD-je (és hozzácsapva a Szép az élet újrafelvétele) törte meg, de nagy hype nem volt a zenekar körül (nem mintha egyébként olyan hatalmas lenne bármikor is). Végül idén csak felröppent a hír nagy nehezen, hogy egyfajta crowdfunding keretében CD-s, pólós, koncertjegyes formában támogatni lehet a lemez felvételét. Ezt pont tőlük nem vártam egyáltalán, úgy néz ki, bejött a dolog, mert itt van a legújabb termés, a megszokottan szép című Földi nyalandók.
Az első, ami feltűnik a szűk félórás CD-n, hogy változatosabb, mint a Sándor, József, melegek volt. Amíg ott az erejét az egységesség adta a lemeznek, addig itt a variabilitás viszi a prímet – na persze a punk műfaj kvázi szigorú és áthághatatlan keretein belül. A másik, ami feltűnik, hogy a szövegek, habár ugyanolyan pihentek, mint eddig is voltak, kicsit érettebben csusszantak ki Imre Norbi cerkájából (nem, nem abból!)
Van itt persze szex, ha lehet minél betegebb vonalon, drogok, aktuálpolitika – persze csak finoman (M.O.D.T), a besült gengszterlét is feldobja a fejét (Ádzseszkó), szülinap (Boldog szülinapot), és így tovább. Zeneileg nézve sokféle a hatást fel lehet fedezni. Igen, a szokásos Clash, Ramones szeretet tagadhatatlan, de a Földi nyalandók, a Függök és a Boldog szülinapot játékos pulzálása, vagy a Maradunk Robinzon Cirkuszra (vajon ismeri még valaki őket rajtam kívül?) emlékeztető bolondossága állati jól áll nekik,de a Múlt már épp hogy nem oroszos verzéje sem meglepő. Valószínűleg a közös hatások miatt, de egy-két helyen még akár a Junkieshoz (Mindenki) való hasonlítást is meg merem kockáztatni – de ezt csak finoman.
A lemeznek igazából gyenge pontja nincs, aki ismeri a Prosecturát, úgyis tudja, mire számíthat. Aki meg nem, az hazudik. De ha valaki mégis új lenne ezen a vidéken, akkor készüljön egy odamondogatós, de dallamos, játékos punk albumra, amire a kiéhezett rajongóknak 8 évet kellett várni. Büszkén jelentem: megérte. Azért nagyon remélem, nem kell várni az Új lemezben megénekelt (bizony, itt acapella a stílus) egyik körülményére sem, hogy kézhez kapjuk majd a friss anyagot a jövőben.
Nem tudom, miért halogatta a Prosectura ennyi ideig a Földi Nyalandókat, de megérte várni rá. Egészséges, kerek és – hülyén hangzik, de érett - punk lemez, amely pont, hogy a prosztóságával édesget magához. Érdemes mindenkinek meghallgatni, mert a lelke mélyén úgyis mindenki egy kicsit punk. Már csak azt kell kideríteni, hogy mit jelent az M.O.D.T. (4,5/5)
