Szó szerint szíjjelszedte' a Room 041-et a Beartooth és turnés  társasága, azaz a Trashboat és a Vanna. Az elsősorban fiatalokat vonzó energikus, lendületes, HC-s, punkos, metal(core)os trió minden egyes testrészét megmozgatta az őket teltházzal megajándékozó közönségnek, mintegy megmutatván, hogy nem hiába vannak csúcsközelben, már ami a saját színterüket illeti.

Amikor bevállaltam a Beartooth koncertet (és interjút, nemsokára olvashatjátok is!), nem is tudtam, mire megyek, mit kell tudni róluk. Legyen ez az én hibám, hogy  a főzenekart csak névről ismertem a egészen a koncert előtti felkészülésig, de ezt fel is vállalom.  Jöhet a dorgálás, hogy "na, kedves nagy rockújságíró, f*sza gyerek vagy", de töredelmesen bevallom, hogy hiába vagyok nyitott mindenféle irányra (igen, akár a rockzenén kívül is), másfelé tendál az alapirányom. Épp ezért lepődtem meg én a legjobban, amikor láttam, hogy Beartoothéknak több klipje is lazán a milliós nézettség felett van. Fel kellett kötnöm a gatyámat, de nagyon gyorsan. Jelentem, sikerült!

Ahogy előre is sejtettem, a közönségben az a korosztály dominált, amelyben akármennyire is szégyen és nem akarom elismerni, már kicsit öregnek éreztem magam. Elsősorban 25 alatti arcokat véltem felfedezni, akik szerencsére már az első zenekar, a Budapest-veterán Trashboatra is szép számmal eljöttek. Az ötösön nem is múlt semmi jöttek, szétzúzták az arcokat, aztán távoztak. Persze közben volt körülbelül 40 percnyi punkos/hc-s zúzás hol ordítással, hol pedig a szó legnemesebb értelmében fogós, ragadós énekkel, szóval minden elismerésem a srácoknak. Előzenekarként is 120%-ot nyújtottak, kiválóan megállták a helyüket. Mozgásban főleg a basszer vitte a prímet, folyton pörgött-forgott, néha már azt vártam, hogy a kis színpad ellenére is elég aktív énekessel mikor akadnak össze. Szerencsére ilyen nem történt.

Az átszerelésnél örömmel konstatáltam, hogy a Vanna (akikkel szerintem már legalább egyszer találkoztam, csak nem tudom, mikor) kellő energiát fektet a színpadképbe. Felkerültek a művirágok az erősítőkre, mikrofonállványra, dobokra, egy-két zászló is befigyelt a háttérmolinó mellett, pozitív meglepetés volt, ahogy az is, hogy maguknak csinálták a beállást. A fiúk itt is megtettek minden tőlük telhetőt, volt énekeltetés, jumpdafuckup, pogó, wall of death, kezek (és emberek) a levegőben, ami szem-szájnak ingere egy metalbulin. Szimpatikus volt az ő koncertjük is (főleg az énekes rögtönzött virágkoronája volt hihetetlenül "cuki"), van egy sejtésem, hogy nem utoljára látjuk őket sem Budapesten.

Aztán következett az este fénypontja, a Beartooth. Két lemezzel és egy EP-vel a hátuk mögött a srácok már igazi profikká nőtték ki magukat és ez látszott a közönséggel való kapcsolattartásukon is. Itt is volt mindenféle mozgáspróba, énekeltetés, satöbbi, nem mintha erre a nagyérdeműt külön biztatni kellett volna. Még hátul állva is olyan mozgási energiából fakadó hőhullámok csaptak meg, hogy nem igaz és ez mindent elmond arról, hogy mekkora hatást tudnak gyakorolni a közönségre. Sorjáztak a jobbnál-jobb dalok, mindig mondtam is magamban, hogy "ha ezt már most ellövik, mi marad a végére?", de mindig maradt még abban a képzeletbeli tarsolyban egy újabb slágeres energiatöltet. Caleb Shomo is egy hihetetlen energikus és szimpatikus frontember, nem is igazán látszott rajta a bő két heten turnézás fáradalma. Az In Betweennel záródó főblokk után még természetesen volt egy kis ráadás, aki akarta, ott még kiengedhette a maradék energiákat, már ha tényleg egyáltalán maradt. Mert az egész esti, ha nem is kristálytiszta, de nagyon jó hangzás mellett nehéz volt megállni, hogy legalább az ember feje ne mozogjon. Nyilván nekem sem ment.

Summa-summarum, a rajongók biztos, hogy elégedetten távoztak a buliról, hiszen még én, szinte laikusként is elégedetten könyveltem el magamban az estét. Nyilván ez a zene (akármennyire is fáj, hogy ezt így le kell írnom) a nálam pár évvel fiatalabb korosztálynak szól, de ez nálam semmit nem vont le az értékéből. Ötcsillag, pacsi az este összes zenekarának így utólag is!

Caleb Shomoval, ahogy már említettem korábban, egy rövidebb interjút is sikerült készítenem, melyet hamarosan itt, a RockStationön olvashattok!

A fotókért köszönet Szabó László Ádámnak, további képek ITT.