Igaz, nem most volt, hogy a Pain Budapesten koncertezett (sül is a pofám, hogy csak most sikerült lehozni a cikket), viszont akkor sikerült egy rövidebb interjút készíteni a zenekar agyával, a legendás Peter Tägtgrennel. Az egyébként kicsit fáradt (a turné vége felé nem csoda) énekes / gitárostól azért igyekeztem megtudni egy-két érdekesebb infót, még ha néhol pöppet szűkszavú is volt a Mester. Íme!
Peter: Eddig nagyon jól! Igaz, ma, ahogy kinéztem, nem voltak valami sokan, de remélem, azért jönnek még páran. De eddig tényleg minden jól ment.
Elég kevesen vannak, nem igaz?
Peter: Igen, de elég korán van még, remélem, jönnek majd még. Vagy nem. Majd kiderül.
Akkor csapjunk a lecsóba! Az elmúlt húsz évet a zeneiparban töltötted mind zenészként, mind producerként. Miben változott az egész?
Peter: Hát, ööö (gondolkodik). Először is sokkal kevesebb pénzből kell gazdálkodnunk. Tudod, a Spotify,a letöltések, meg ilyesmik miatt. Viszont sokkal több zenekar van és a le nem szerződött csapatoknak sokkal könnyebb népszerűsíteniük magukat. Az Internetnek megvan a jó és a rossz oldala is. Tudod, amikor leszerződsz egy kiadóval, biztosnak kell lenned, hogy a digitális letöltésekből is megkapd a részedet a cégtől. A legtöbbek képesek megfeledkezni erről, csak nyomják az eladásokat, de kell, hogy egy jó szerződésed legyen.
Öt év telt el a Coming Home és a You Only Live Twice között. Miben volt más a két anyag elkészítése?
Peter: Hát, az ezelőtti anyag az sokkal inkább egységes volt, a mostani az inkább szerteágazóbb szerintem. Ez ugyanúgy egy változatos lemez lett, mint a Nothing Remains The Same volt, tudod, nagyzenekari részek, ilyesmik. Számomra zenét írni mindig egy kísérlet. Amilyen kedvem van éppen, olyan lesz maga a lemez is. Nagyon nehéz előre megmondani, milyen is lesz a végeredmény.
Egy korábbi interjúban említetted, hogy lehet, hogy vége van a Hypocrisynek. Zeneileg felhagytál a death metallal, vagy valami más oka van?
Peter: Nem, egyszerűen csak nem biztos, hogy kell új lemeznek lennie ahhoz, hogy elmenjünk turnézni. A rajongók is mondják, hogy csak menjünk játsszuk a zenét, a lemez ráér valamikor később is. Meglátjuk, mi lesz majd a jövő évben, ez az év teljesen a Painről fog szólni. Aztán még ott vannak a különböző projektek is, akiknek lemezt kell csinálnom, meglátom, mi lesz jövőre.
Szóval a Pain most az elsődleges. Lehet, hogy egyszer ez lesz a fő zenekarod?
Peter: Nem igazán. Szükségem van a death metalra is, nagyon fontos nekem, onnan jöttem, tudod. De szeretek kísérletezni is, amik nem férnek bele a Hypocrisybe. Ott nincs helye az őrült kísérleteknek. Az AC/DC-nek úgy kell szólnia, mint az AC/DC-nek, így van ez a Hypocrisyvel is. A Pain egy nagy kísérlet, ha érted, mire gondolok.
Fontos neked az alkotói szabadság, ugye?
Peter: Igen, nagyon is! Úgy általában a szabad élet nagyon fontos nekem. Azt szeretem csinálni, amihez épp kedvem van és nem azt, amit éppen meg kell tennem, mert ki kell fizetnem a csekkeket, vagy pénzt kell szereznem. Azt szeretem csinálni, amihez épp kedvem van.
Mi a véleményed a környezetvédelemről? Kérdezem ezt azért, mert az előző lemez borítója kicsit apokaliptikus lett.
Peter: Hát, nem éppen egy kedves világban élünk, de ez talán nem titok. De hogy kinek mit kellene tennie, azt nem tudom megmondani. De nagyon nehéz időket élünk, muszáj tartani magunkban a hitet, hogy a jövőnk is rendben legyen.
Számtalan lemeznek voltál a producere. Melyikre vagy a legbüszkébb?
Peter: Ez nehéz kérdés. (nevet) Nem könnyű megmondani, mert ha van öt gyereked, honnan tudod megmondani, melyikük a legkedvesebb számodra? Nehéz megmondani. Nagyon boldog vagyok, hogy együtt dolgozhattam azokkal a zenekarokkal. Mindegyik nagyon fontos nekem.
Talán a következő kérdés nem lesz annyira váratlan. Mi újság a Lindemannal?
Peter: Egyelőre megvárjuk, hogy a Rammstein elkészüljön az új lemezével, aztán turnézzanak vele. Talán valamikor utána tudunk csinálni valamit, vagy esetleg időközben. Egyelőre csak azt tudom mondani, hogy élvezzétek a lemezt.
Akkor egyelőre turné sem várható.
Peter: Nem, mert a Rammstein az első. Meg kell várni, amíg ők letudják a dolgaikat.
Milyen új zenéket hallgatsz mostanában? Vannak esetleg új kedvencek?
Peter: Csak régi death metal hallgatok, illetve a '70-es évek klasszikusait. Mindig keresek valami új benyomást, valami hatást, de nem igazán találok mostanában. Nem igazán találtam semmit sem érdekesnek az utóbbi időben.
És az utolsó kérdés: mi az élet értelme?
Peter: Nem tudom! (nevet) Egyeseknek hogy megszülessenek, szolgáljanak, majd meghaljanak. Úgy, mint a hangyák a hangyafarmon. Legalábbis egyeseknek. De tudod a legfontosabb, hogy éld a saját életedet és tedd, amit szeretsz. Ez az egyetlen bölcsesség, amit el tudok mondani.
Köszönöm szépen a lehetőséget!
