A Body Count egy fogalom, hiszen a zenekar már lassan harmincöt éve állja meg a helyét. Hiába nyílt alkalmunk a nyáron beszélgetni egyet Ernie-C-vel, úgy hozta az élet, hogy az új album megjelenése kapcsán, ismét lehetőségünk volt a gitárossal dumálni egy rövidet. Mi pedig ezt nem hagyhattuk ki!

Minden interjú máshogy indul, de először mindig ellenőrizzük a hangot, mindenki hal mindenkit, látjuk-e egymást. Ernie nem egy mai csirke, így nyilván nem a zoom kezelésében a legnagyobb bajnok, de ez nem is probléma. 

Ernie-C: Hey, haver! Végre hallom amit mondasz meg látlak is! Ez a szar nem az erősségem. Hol is élsz?

RS: Magyarország

Ernie-C: Ohhhhh Budapest, ott a nyáron is játszottunk, imádom azt a várost meg az országot is! Eszméletlen szép hely és marha jó ott játszani, remélem, hogy hamarosan visszamehetünk!

RS: Szólók akkor a szervezőknek, hogy keressenek bátran!

Ernie-C: Helyes, az év első felében még annyira nem játszunk, a nyáron az USA-ban fogunk fesztiválozni,de utána elvileg az év második felében visszatérünk elvileg Európába.

RS: Beszéljünk kicsit az új lemezről. Már a második dalnál azt éreztem a lemez hallgatása közben, hogy most még nagyobb hangsúly van a súlyos riffeken, mint korábban. Keményebb a lemez, mint valaha, pedig a Carnivore sem volt könnyű anyag.

Ernie-C: Egyszerűen sokkal jobbak lettünk, még jobb anyagot akartunk lerakni, mint korábban. Tudod ez olyan, hogy az évek alatt folyamatosan durvult a zenénk, keményebbek lettünk. Ezelőtt harmincöt évvel még azt mondták ránk, hogy punk rockerek vagyunk, aztán meg metal zenekar lettünk, de ez hülyeség. Mi csak rock zenét játszunk, mint a Metallica vagy a Guns N’ Roses és kész. Az emberek imádják ezeket a skatulyákat, hogy ilyen meg olyan rock. Mi csak szimplán rock zenét játszunk, szerintem.

RS: Egy interjúban olvastam, hogy szereted, ha az érzelmek átjönnek egy-egy dalon. Akkor a technika csak másodlagos? Jól értem, hogy a hangulat sokkal fontosabb?

Ernie-C: Számomra maga a játék a fontos, hogy jól érezzem magam, hogy jó legyen egy dal. Érted, belerakhatok én 961 hangot, ha egyszerűen szar lesz a dal. Lehet, hogy egy-egy dal csak négy hangot kíván meg és kész. Ezt belülről érzi az ember. Régen sem variáltuk túl a dolgokat, csak felraktuk a marshallunkat és játszottunk, ennyi.

RS: Hasonlót érzek a Fuck What You Heard dalnál. Ott is, amit játszol egy egyszerűbb dolog, de annyira magával húzza az embert. 

Ernie-C: Pontosan erről beszélek, érzed Te a lényeget. Nem kell bonyolítani a dolgokat, csak egyszerűen a szívedre hallgatni. A mi szívünk ennél a dalnál meg akkor egyszerre dobbant.

RS: A lemez egyik legmeglepőbb dala számomra a Comfortably Numb feldolgozás, aminek az eredetije igazából egy marha nagy szóló. Mi ennek a dalnak a háttérsztorija?

Ernie-C: Tök jó fejek voltak az arcok. Felhívott Roger Waters, hogy semmi kivetni valója a feldolgozással kapcsolatban. Ez rendben van, egy pipa. Aztán felhívott minket David Gilmour is, azért érzed…DAVID GILMOUR FELHÍVOTT!

RS: A World War dal szövege eléggé beszédes; ennyire közel van a harmadik világháború?

Ernie-C: Nagyon bízom benne, hogy nem. Tudod ez a dal, most így az elnökválasztás után, szerintem még aktuálisabb lesz, mint amikor megírtuk. 

RS: Mit gondolsz Trump újra választásáról?(Ernie kicsit húzza a száját, hogy mit is mondjon)

Ernie-C: Nézd, nem értem, hogy hol voltak az emberek az előző ciklusa során, így a legjobb, ha úgy foglamazok: nem értem, hogy mi történt az emberek agyával a pandémia alatt, hogy újra megválasztották.

RS: Térjünk vissza inkább a zenére. Imádom a hangzásodat, ahogy szól a gitárod. Természetes, de mégis brutális. A stúdióban és élőben milyen eszközöket használsz, hogy így szóljon? 

Ernie-C: A stúdióban régi módi vagyok és erősítőket használok csak. Ott megtudjuk úgy szólaltatni őket, ahogy azoknak szólniuk kell. Ellenben élőben már más a helyzet, hiszen mindig máshol játszunk, mások a körülmények, nem ugyanolyan a hangrendszer így nehéz helyzetben vagyunk. Emiatt is döntöttem a Kemper-ek mellett. Tök jól tudom minden helyszínhez személyre szabni, így nem lesz az, hogy itt vagy ott szarabbul szólok. Azért a biztonság kedvéért mindig van nálam két tartalék erősítő, ha valami probléma lenne, de szerencsére nem szokott szükség lenni rájuk, mert ezek a kemperek megbízhatóak.

RS: Van egy saját signature gitárod, a Shecter C-1 modell. Ennek mi a története, mitől más ez a gitár, mint a többi?

Ernie-C: Régóta Shectereket használtam, de miután 2021-ben nyertünk egy Grammy-t, azt mondta a cég, hogy “háááát akkor legyen már egy saját modelled” Sok modellt kipróbáltam és igyekeztünk ezt tényleg az én kezemre faragni. Próbálkoztunk rengeteg mindennel, mire meg lett a végeredmény, de én nagyon imádom ezt a gitárt.

RS: Az album borítója eléggé durva lett. Személyes tapasztalatok ihlették? 

Ernie-C: Haha, sejtettem, hogy ez elő is fog jönni, mondtam is Ice-nak, hogy erre tuti ki fognak majd térni az emberek. Igazából erről ő tudna mesélni, mert az ő agyszüleménye.  De szerintem, benne van az az igazi rock & roll attitűd, ami ránk jellemző, amitől a zenénk is olyan, amilyen. Így nem kell szégyellnem meg semmi ehhez hasonló, de tény, hogy eléggé komoly lett.

RS: Te mennyire gondolod magatokat könyörtelennek?

Ernie-C: Eléggé azok vagyunk, mert nem igazán tűrök ellentmondást, ha a zenéről van szó. Szerintem ránk ez ránk teljesen igaz, na azért maradjunk a realitás talaján, embert nem ölnék, mint azt anno tette sok haverom.

RS: Amikor elhívtok valakit szerepelni az albumra, annak mi a folyamata? Csak simán felhívjátok? Illetve ilyenkor mi a szokás?

Ernie-C: Meg fogsz lepődni, de ez egyáltalán nem így néz ki. Marha sok haverunk, barátunk van, akik örömmel kínálják fel a képességeiket. Joe Bad is totál magától pörgött azon, hogy a következő lemezen szerepelni akar valahogy, valamilyen formában, anno Randy is a Lamb Of God-ból, az előző anyagunkon, magától mondta, hogy szerepelni szeretne. Most ugyanígy jött Max is például.

RS: Volt olyan zenész, akit nagyon szerettél volna, hogy szerepeljen egy albumon, de még nem jött össze?

Ernie-C: Egyet tudnék mondani, akire én még nagyon vágyom, mert nagyon egyedi íze van a játékának, egyedi stílusa van, akivel egy kooperáció tényleg különleges lenne. Tom Morello, csak ő most nem ért rá.

RS: Corpsegrinderhez és Max Cavalerához milyen kapcsolat fűz titeket?

Ernie-C: Ez tényleg olyan, mint egy marha nagy család, sok távoli rokonnal. A Sepulturás srácok a kilencvenes évekből ismerjük, Maxel odáig nyúlik vissza a barátságunk. Corpsgrindert meg egyszer láttam Body Count-os pólóban, elkezdtünk dumálni és azóta jóban vagyunk!

RS: Mit jelent számodra az a szó, hogy barátság?

Ernie-C: Ezt így nehéz megfogalmazni. Ezt a zenekart, minden nyűggel és boldogsággal együtt.

RS: Korábban mesélted, hogy a középsuliban egy Fender Stratocasterrel toltad, azzal jártál mindenfelé. Mi lett annak a gitárnak a sorsa?

Ernie-C: Az egy ‘76-os Fender volt, egy marha jó hangszer, amit elloptak tőlem. Sajnos nem volt róla semmi fényképem így nem tudtam sehol megmutatni, hogy mit is keresek. Egyesek annak idején azt mondták, hogy látták zálogházakban, de nem tudom…

RS: Amerikát Európában mindig a lehetőségek földjének írják le, pláne itt, ahol én élek. Mit gondolsz helyes ez a megfogalmazás?

Ernie-C: Hááát tudod…ja, lehet…Ez megint csak egy nehéz kérdés, mert kinek mit jelent a lehetőség. Ha dolgozol és hiszel magadban, akkor szerintem bárhol meg fogod állni a helyed, mert olyan nincsen, hogy a befektetett munka ne térülne meg.

Az interjú végén Ernie még beszédes kedvében van, így mesél nekem egy szomszédos rapperől.

Ernie-C: Ismered Leory-t a lengyel rappert? Egyszer találkoztunk vele és marha nagy arca volt, jött, hogy “Heyy, mother fuckers, whatttttssss up?” Mi meg így néztünk egymással a srácokkal, hogy haver… Mi kurvára nem beszélünk és nem is viselkedünk így, mi van veled? Ezt csak úgy elmeséltem neked, mert egy régióból származtok és Te tisztelettudó vagy, de az a csávó… nem is értettem az egészet. Na, mindegy, köszönöm, hogy dumáltunk! Figyelj már, még egy percre! Hogy kell itt képet csinálni? nyomnék én is egy print screent.
 

Ezek után egy kis technikai eligazítás, valaki segített neki oldalról, és pikk-pakk Ernie-nek is megvolt a közös képe, nekem is, és nagy röhögések közt elbúcsúztunk.