Amikor az év elején ezt a blogot elindítottuk örültem, hogy híres bandák lemezeiről és a velük kapcsolatos eseményekről írunk. Aztán örültem annak is, hogy a magyar rock/metal élet kulisszái mögé egy kicsit beláthatok. Rengeteg jó zenét játszó honi banda van, annak pedig külön örülök, hogy ha Ők keresnek meg minket.

Amikor Bazsó László megkeresett, hogy nem volna e kedvem írni a The Morning Star bemutatkozó lemezéről nem gondolkodtam sokat. A zenekar 2006 szeptemberében alakult  Dunaújvárosban helybeli zenekarok (Call For Comment, Morderus Est, Heretic Fork, Testimony) romjain. Az akkor négytagú zenekar a Buzási "Kain" János – Gitár, Hosszú "Hozé" László – Basszusgitár,  Bazsó "GreenStar" László – Ének, Merő "Ropee" Sándor – Dobok felállásban játszott. Ahogy a weblapjukon is elmondják már az elején látszott, hogy a nem kevés agresszivitást egy kis progresszivitással szerették volna ötvözni. Egész jól sikerült azt hiszem. 2007-ben belevágtak az első Revolution névre keresztelt EP elkészítésébe amely 5 nótát tartalmazott, hogy aztán idén márciusban Mazán „Mazi” Attila hangmérnökösködése mellett a Gyöngy Stúdióban az EP számait újra értelmezve plusz öt új nótával felvértezve elkészítsék az első önálló nagylemezt, mely a Revolution Blues címet kapta. Nyáron a zenekar újabb taggal bővült a gitáros poszton, Berczi „McLeod” Gergő személyében.

És hogy mit kapunk mi? Death/trash durvulatot nyakon öntve egy adag tényleg progresszív zenei megoldással. A klasszikus (ld. Sepultura) death/trash ugyanúgy megvan itt mind a modernebb felfogás. Bár a cím nem tudom utalás akar e lenni a svéd Entombed Wolverine Blues című klasszikusára, de néhol érzek párhuzamot a hangzás terén. A tíz nóta javarészt középtempós döngölés. Az éneknek nevezett hörgés itt aztán tényleg az, szinte már gyomorból jön, bár néha átmegy szöveg-szavalásba. Nincs vele semmi baj, csak mindig a fősulis évek jutnak eszembe róla, mikor a death-metál buzi kolesztársam valami iszonyatot mutatott és odaadta hozzá a szövegkönyvet. Az ujjammal követtem a szöveget, de mindig rábökött az aktuális dalra vagy négy sorral lejjebb, ahol én jártam az olvasásban, hogy a hörgő bizony már ott tart. Szövegkönyv nélkül itt is reménytelenül el vagyok veszve, de több hallgatás után már tudom követni Bazsó László főhörgőt.

A srácok a lemez hosszával nem fukarkodtak és jól megkomponált tételekről van szó, egészben nekem azonban egy kicsit fárasztó a dolog, ami bizonyára azért is van, mert ritka vendég nálam az ilyen zene.

Ennek ellenére rosszat keveset lehet mondani az albumról. Nyilván a hangzás lehetne profibb egy fokkal, de ahhoz képest, hogy mobil stúdióban vették fel nagyon is rendben van. A dolgok arányosan szólnak, talán csak a dalok túl egyformák, aminek meg nem biztos, hogy a keverés az oka. A középtempós, fejet letépő rifftenger a legnagyobb erőssége a csapatnak, egy kicsivel több gitárszóló azonban még elférne a dalokban. A lemez tíz nótájából mindenképpen a kiemelkedők közé tartozik a masszív Crownation Damnation,  az óriási, kicsit füstös vezetőriffel bíró Centaurs Are Waiting, a bánatosan kezdő, de aztán szörnyeteggé változó címadó, a rendkívül ötletes József Attila Tiszta szívvel című versének hatása alatt írt With Clear Heart, és a zenei ötletekben bővelkedő Klotho.

Kicsit ötletesebb ének-témákkal és változatosabb zenei megoldásokkal simán van tovább lépési lehetőség, de a Revolution Blues így is korrekt munka. A folytatáshoz sok kitartást kívánok!

7/10