A lokális színtér támogatására hivatott Death Trap Productions a pécsi underground kulturális nagykövete. A kiadó a helyi mozgalmat támogatandó jelenteti meg a baranyai zenekarok lemezeit. Az elmúlt években több kiadványról mi is szót ejtettünk itt, itt és itt.
A Death Trap név egyébként ismerős lehet azoknak, akik már a ’90-es években is az underground berkeiben bolyongtak, ugyanis ezen a néven korábban fanzine és distro is üzemelt. A kiadói tevékenység az utóbbi években került ismét fókuszba. A FeketeFagy neve szintén ismerős lehet egyeseknek, akik egy még szűkebb kör tagjai. A formáció ugyanis eddig egyetlen esetben, bő egy évtizeddel ezelőtt adott magáról életjelet.
Jól jellemzi az egyes hanghordozó formátumok huszonegyedik századi kiüresedését, hogy a 2012-es, műsoros kazettán megjelent, szűk félórányi felvételt az illetékes fórumok következetesen demóként kezelik, még az épp ugyanilyen terjedelmű Káoszt bizonyos felületek EP-ként, mások pedig nagylemezként kategorizálják. A FeketeFagy név mögött álló alkotó(k) személye ha nem is veszik a Káoszba, nehezen felderíthető. De ez a körülmény jelen közegben nem is lehet prioritás. Az egylapos borító sem tartalmaz erre nézve információt, mindössze a dalszerző Attila (Azzarath) lábjegyzete került a fekete-fehér grafika túloldalára.
A cél minden bizonnyal az volt, hogy a hallgatónak minden téren szabad képzettársításra legyen lehetősége. Az előző, Átokhold című felvételhez nem volt szerencsém, így a minimalista design révén fel voltam készülve arra, hogy raw, vagy necro black metallal lesz dolgom. Ezen alirányzatok jegyei ugyan fellelhetők az egyes epizódokban, de a Káosz esetében korántsem csak erről, a sok esetben kényszer szülte minimalizmusról van szó.
A depresszív, önostorozó dalszövegek eleve irányba állítják a lemezt. A szerzemények azonban zenei szempontból relatíve változatosak. A Sötétségből a gyűlöletbe című tétel nihilista black metalként nyitja meg a sort. Az Elveszve egy kísérletezőbb, bátrabb kreatúra, melyben a narrációk és a formabontóbb riffelés révén post black metalos törekvések is tetten érhetők. A Teljes sötétség és a címadó egyenesebb vonalú, zord, depresszív szerzemények; az extrém vokalizálás ellenére minden magyar nyelvű tételben érthetők a gondolatok. A magyar nyelvű black metalban nem jellemzők a trágár szövegek, a FeketeFagy sem esik túlzásokba ezen a téren, de bizonyos szerzeményekben egy-két meglepőbb kifejezésre így is felkaptam a fejemet. A legerősebb tételnek a Természet nélkül című fejezetet érzem, mely félakusztikus bevezetőt kapott, majd a ’90-es évek első felét idéző doom-death metalos gitártémák is feltűnnek a textúrában, melyet melodikus riffekkel színeznek. A záró, angol nyelvű darab pedig egy változatos tempójú, dallamokat sem nélkülöző gyalázkodás; zenei szempontból a három évtizeddel ezelőtti északi hagyományok szerint elővezetve.
A FeketeFagy a fentiekből eredően kizárólag a black metal szűkebb, kaotikus szegmenseire fogékony hallgatókat szólítja meg, a Káosz tehát elsősorban attitűd, és csak másodlagosan zene. Rendelési lehetőség: gabor.andras75@gmail.com
