A Karma To Burn esetében egyet nem tud tenni a kritikus, belekötni az énekbe. Nem azért, mert az hibátlan, hanem azért mert nincs. Illetve ez az Appalachian Incantation esetében még sincs teljen így, hiszen a lemez egyik dalában Daniel Davies a Year Long Disaster énekese is villant egy kicsit, de alapvetően a Karma To Burn dalok vokálmentesek.

Pedig nem így indult az 1995-ben Hicksville-ben (Nyugat-Virginia) alakult stoner rock bagázs. Illetve ez sem igaz így teljesen, mert a Karma To Burn eredetileg egy instrumentális project volt, annak is indult. A csapat bemutatkozó albumát a Roadrunner jelentette meg 1997-ben, amire kiadói nyomásra énekest kellett keríteni. Előbb John Garcia-ra gondoltak, de aztán Jay Jarosz haverjuk énekelte fel az albumot. Nos ami nem ment nem erőltették így aztán az énekestől és a kiadótól is megváltak. Mentek a saját fejük után. Két lemezük jelent meg ezután, mi otthon a Wild Wonderful Purgatory-t, majd a harmadik, Almost Heathen-t is széjjel hallgattuk. És igazából a banda is kultikus státuszt ért el.    

Kilenc év után visszatértek és most sem változtattak jó szokásukon, a William Mecum – gitár, Rich Mullins – basszus, Rob Oswald – dob felállású csapat a stoner/desert/space rock minden jóságát felvonultatja ezen a negyedik lemezen. Talán mintha egy picit finomodtak volna, de alapvetően jófajta muzsikát rejt az Appalachian Incantation. Egy valamire azonban figyelhettek volna, az pedig a dalok hossza.

Mivel ez nem progresszív hokizás, hanem direktebbre vett dalok gyűjteménye – egy kivétellel – ének nélkül, ezért szerintem nem feltétlenül bölcs dolog 5-6 perces nótákat írni úgy, hogy nem is egy témakavalkád az egész. Számmal ellátott dalokat nem szívesen elemzek, jó megoldások, ordas riffek akadnak szépszámmal, viszont az egyértelmű, hogy egy jó énekessel simán nagyobb pályát is befuthatnának és erre jó példa a Waiting On The Western World Daniel Davies énekével. 

Aki ezt a nyolc dalt kevesli szerezze be a bónusz kiadást, amelyben a lemez mellé  csaptak egy Cat Got Our Tongue címre keresztelt EP-t, rajta még egy énekes dallal, hiszen a Two Times-ban a Kyuss énekes-legendája, John Garcia vendégszerepel.

Sok újat nem mutat az Appalachian Incantation, de szokott színvonalat simán megugorja helyből. Aki szeretik az instrumentális zenéket és még a stoner zenékért is odavannak, azoknak simán bejöhet ez a lemez. Rajongóknak meg simán kötelező.