A germán Helloween a német fémzenei élet egyik export terméke volt a 80-as 90-es években. Szokták őket az euro-power vagy a speed metál atyjainak is nevezni, bizonyára nem is véletlenül. A Walls Of Jericho és a két részből álló Keepers Of The Seven Keys pedig vita nélkül a metál történet legfényesebb albumai között foglalnak helyet. A sorsát aztán a Helloween sem kerülhette el, a 90-es évek elején jött zenei hullámok a zenekart sem kímélték.
Az együttes - melyben olyan zenészek fordultak meg mint Kai Hansen, vagy Michael Kiske - az állandó tagcseréktől szép lassan egy helyben toporgó állapotba került. A 2000-es évek közepétől azonban talán a metálzenei életben is megváltozott valami, hiszen a régi nagyok egy picit újból nagyobb reflektorfényt kaptak. Az alapító felállásból mára csak Michael Weikath gitáros és Markus Grosskopf basszer maradt, de Andi Deris énekes is 17 éve segíti már a bandát, amely tavaly, fennállásának 25. évfordulójára adott ki utoljára albumot, igaz válogatást Unarmed - Best Of 25th Anniversary címmel. Idén azonban kijön a 13. stúdióalbum is a 7 Sinners.
Markus Grosskopf az új album kapcsán arcbamászós, a régi klasszikusokat idéző heavy metált ígért, amolyan Helloween trademarkot. Ehhez ráadásul igazi power metál producergurut választottak Charlie Bauerfeind személyében, aki amerikaias neve ellenére teljesen germán.
Nos a hangzás kellően mai és talán a régi szép évekből is villant fel valamit a Helloween, mégis valami hiányzik innen, illetve nem is biztos, hogy hiányzik, hanem lehet, hogy a kevesebb több lett volna. Ennek a zenének van egy bizonyos határa, amin túllépve gyakran a giccsbe fordul az egész. Helloweenéknél a billentyűtémák vonatkozásában jön el ez a kényes pont. Értem, hogy himnikus, epikus dalokat akartak írni, de a bárgyú billentyűtémák, néhol agyoncsapják az egészet. Pedig a bárdista szekció viszonylag jó dolgokat hoz és Daniel Löble is böcsülettel üti a cájgot.
A kezdés teljesen rendben, a Where The Sinners Go gyomroz rendesen. Az utána következő Are You Metal? és a Who Is Mr. Madman? is hoz nagyon fasza dolgokat, de a gagyi billentyűtémákkal nem bírok kibékülni. A Raise The Noise igazi power himnusz minden sallang nélkül, még a fuvolás szóló is stimmel benne, A World Of Fantasy himnikus gyorsabb tempójú galopp-metálja a régi szép időket idézi, míg a Long Live The King keményebb kötésű darab egy kis Judas Priest fílinggel. A recept később sem sokat változik, egymást váltják a himnikus power darabok, melyeket egy-két lassú darab (The Smile Of The Sun, Not Yet Today) szakít csak meg.
Helloween - Raise The Noise
Korrekt munka a 7 Sinners, de bármennyire is van erősödőben a metálzene manapság, bármennyire is hoz nagyon is pozitív dolgokat a lemez, azt gondolom egy újabb sikerkorszak hajnalához nem tartalmaz elég muníciót ez az album. Ettől függetlenül, aki idáig szerette a zenekart, az ebben az új lemezben sem fog csalódni és november 28-án élőben is megnézheti kedvenc zenekarát a Petőfi Csarnokban.
A hamarosan megjelenő album most teljes egészében meghallgatható a Helloween myspace oldalán.
