A New Yorkban a 80-as évek elején alakult Agnostic Front a hardcore ikonikus bandájává vált az elmúlt évtizedekben. Tulajdonképpen a stílus megszületésénél bábáskodtak olyan zenekarok társaságában, mint a Black Flag, Bad Brains, a Minor Threat, vagy a Hüsker Dü. Az évek során követhetetlen tagcserék történtek és a volt tagok újabb hardcore bandákban tűntek fel.
A zenekar lelke valószínűleg Roger Miret énekes és Vinnie Stigma gitáros, akik évtizedek óta életet lehelnek az Agnostic Frontba. Roger Miret ráadásul a januárban a Roger Miret And The Disasters nevű bandájával is lemezt adott ki, március elején pedig megjelent az AF – ha jól számolom – 13. nagylemeze.
Az Agnostic Front, amellett, hogy hamisítatlan hardcore zenét játszik egy picit el is üt a több NYHC zenekartól. Náluk tényleg meglátszik, hogy a hardcore gyökerei valahol mégiscsak a punk zenéből táplálkoznak. Roger Miret ének témái, a csordavokálok, és jó pár zenei csavar abszolút oldszkúl punk, de néhol metálos elemek is felbukkannak az albumon.
Nagy megfejtésekre nem kell számítani, csak betoneszterga riffekre, itt-ott picivel lájtosabb zenei megoldásokkal felhígítva. 13 dal, mindegyik originál hardcore egyenként elemezni talán felesleges is őket. Ami mindenképpen nagyobbat üthet a többinél az a spanyol nyelvű A Mi Menera a maga fröcskölős stílusában, a nyitó City Streets, Us Against The World, Until The Day I Die, Now And Forever punkos attitűdje, a More Than A Memory és Self Pride thrash-es témázgatása, a címadó My Life My Way szinte Bad Religion-t idéző gitártémái.
Meglepetés tehát nincs, van viszont egy jó hardcore lemez, de valljuk be őszintén ez a legkevesebb, amit ezektől az öreg rókáktól elvárhatunk. Aki Roger Miret-re kíváncsi idén az The Disaster-rel megnézheti őt május 16-án a hajón, az Agnostic Font pedig a korábbi Volt Fesztiválos koncertje után idén a július 4-11. között megrendezendő pécsi Rockmaratonon lép a deszkákra.
