Dús fantáziám egy idióta ötletet repít a Világegyetembe: mi lett volna, ha Dante ír annak idején egy Isteni színjáték ’B’ verziót? Melyben a főhőst egy ál-Beatrice (nem az együttes, hanem Beatrice volt a költő halott szerelme is) repíti valahova, amiről azt állítja: ez maga a Mennyország, de valahogy semmi sem akar összeállni, stimmelni.

Kábé így érzem most magam én is. Különös tekintettel arra, hogy én jártam olyan gitár-mennyországban is, ahol egy valóban csodatévő isten uralkodott. Még amikor a Nagy Testvér figyelt minket (nem a Big Brother Showra gondolok), éppen Santana zenéje volt az egyik, mely kijátszotta ezt az éberséget, és a rock-rajongó rádiós-szerkesztők igen gyakran nyomatták a Petőfin. Nekem ez a név azóta is az I Am The One Who Loves Yout, és a Blues for Salvadort jelenti. Hogy mily sok víz lefolyt azóta a Styx folyón, azt példázza, hogy a nevezett Salvador nem az ország, hanem Santana fia, aki azóta már többször is fellépett a világsztár apuka előtt zenekarával.

Az évezred vége felé még talán örültem (a címbeli lemezen is szereplő) Rob Thomasszal közös dalának, mely méltó világsiker felé repítette az „öreget”, de azután jött a „Maria, Mariázás”, ahogy mondani szokták, a csapból is az folyt, sőt a mi kerületünkben akkoriban vízdíj helyett Santana-díjat kellett fizetni.

Tudom, nem látszik rajtam, de nagyon utálom ezt a bezzeg a régi az újjal szemben-típusú összehasonlításokat, hiszen egy zenész illetve dalszerző nem hogy visszafelé fejlődne, hanem az idő múlásával inkább gazdagodik tapasztalatok tekintetében. Itt is inkább arról van szó, hogy mai divatos kifejezéssel élve: Santana celeb lett. Gitár-Mennyország uráról kiderült: egy gyarló olimposzi isten csupán.

Az új Paradicsom térképét kezünkben tartva – normálisan kifejezve magam: a cd-borítót – az első ami szembeötlik, hogy ez egy feldolgozás lemez, és mint olyan, minek van? Elhiszem, hogy vannak olyan „istenségek”, akikhez talán még Carlos is kéz-láb-remegve megy oda kezet rázni – mit tom én McCartney, vagy éppen Jagger – de az ő számára a legtöbb szuper-sztár csupán egyenrangú kortárs. Nem inkább fordítva kéne, mármint Santana-dalokat feldolgozni mai tehetséges fiataloknak, ily módon kifejezve tiszteletüket az Ikon iránt? Mindegy, lépjünk túl ezen a(z inger-) küszöbön, és találjuk beljebb magunkat! De, amit találunk, hát...

Az „angyalok kara” rendben van; sztárok a Soundgardenből, Linkin Parkból, Doorsból, sőt, maga Joe Cocker is tiszteletét teszi. Még a Carlos névre hallgató „öregisten” is az, aki: repít, ríkat, magával ragad. Azonban az egész cuccost a Mennyország fénye helyett valamifajta erőtlen melankólia szövi át meg által. Ez a Doors-számhoz például nagyon illik (Riders on the storm), más kérdés, hogy nem sok mindent tesz hozzá az amúgy is ilyen típusú szerzeményhez. Dicséretre méltó, hogy a Beatlestől sem valamelyik „pokoli” nagy slágert hozták fel a pincéből, hanem a While my guitar...t. Viszont ebben az egyszerre latinos, de „csodálatos” módon mégis andalító közegben Süket Leopárdék (Def Leppard) Photographja például csupán későn szüretelt, fán aszalódott gyümölcsnek tűnik.

Nekem gyanús, hogy itt bugyrok is vannak; biztos, hogy ez a Mennyország? Már majdnem a legalján vagyunk, mikor füstöt látok a víz felett...Lehet, hogy látni még sokan nem láttak ilyet, de hallani már biztos, hogy ezerkétszázszor hallották. Talán jogos a gödör aljáról visszhangzó kérdésem: minek a (Deep Purple-féle) Smoke on the Watert feldolgozni, ráaádsul úgy, hogy semmit sem tesz hozzá az eredetihez? Ugyanezt írhatnám a Red Hot Chili-klasszikus Under the Bridge Santana-verzójáról is.

Végére hagytam a legalsó bugyorba lecsúszott AC/DC-féle Back in Blacket. Ez a produkció – ha már egyszer „lecelebeztem” szegény muzsikusunkat – már a mi celebjeink tortadobálós showira emlékeztet. Ha hiszik, ha nem, kedves Felszínlakók, sikerült ebből a dalból, valami rendkívüli módon elfuserált, divat-rap számot kreálni. Santana és a RAP. Ez már tényleg az Utolsó Ítéletet közvetlen megelőző időszak.

Ez az egész pedig nem hogy Guitar-Heaven, hanem jóindulattal is maximum egy Gitár-Purgatórium.