A svéd Lake Of Tears a gothic/doom műfaj egyik alappillére volt a 90-es években. Az évtized végére azonban jól földbe álltak és mindenki azt hitte többet sosem hallunk róluk. Tevedtünk, hiszen 2002-ben már újra itt voltak. Azóta az Illwill a negyedik albumuk, tehát nem hajtja őket a tatár, utoljára 2007-ben jelentkeztek kiadvánnyal Moons And Mushrooms címen.
Nos kérem a svéd trió kicsit eltávolodott gothic metáltól, igaz nem teljesen. Furcsán egyszerű az Illwill. Ezt nem rossz értelemben mondom, hanem arra értem, hogy nincs sok görcsölés meg cicoma, meg belassulás. Vannak viszont helyette sötét tónusú, tekerősebb, néhol esküszöm rakenroll fílingű dalok.
Kérdés az, hogy útközben hová lett a régi Lake Of Tears. Szerintem átalakulóban van, hiszen mindegyik dalban van legalább egy apró részlet, amiből a zenekart ismerők rájönnek, itt bizony mégis a Lake Of Tears játszik.
10 dal 40 percben, hamar lerendeznek mindent. Már a Floating In Darkness gyorvonati sebességgel robog át a hallgatón. A címadó Illwill néhol Katatonia-s hangokat hoz, ez talán a legbánatosabb darab, de a refrén itt is direktre, már-már slágeresre sikeredett. A The Hating szinte thrash metál, ráadásul abból is a jobbik fajta. Az ezt követő U.N.S.A.N.E. című darabot eskküszöm azt hittem Blacke Lawless énekli a W.A.S.P.-ből, mert annyira olyan volt az egész, de csak Daniel Brennare énekel. A House Of The Setting Sun pedig olyan, mint, ha egy lazább Danzig dal a Pink Floyd-dal keveredne.
A stíluskavalkád pedig folytatódik, mert a Behind The Green Door megint mást hoz, viszont ez egy baromi jó nóta. Olyan mintha a HIM játszana, de megboldogult Peter Steele énekelne a Typo-ból. A Parasites majdnem vegytiszta Motörhead, és itt már gondolkodóba estem, hogy egy banda játszik-e végig a lemezen. Az Out Of Control végre egy gothic rock darab, de akár a Mission vagy a The Cult is írhatta volna. Utolsó előttinek elsütik a Taste Of Hell című sötét, nyers gitárokat és egy kis hörgést is hozó tételt, míg az albumot a szinte szimfonikus blackbe váltó Midnight Madness zárja éjsötét hangjaival.
Lake Of Tears - Behind The Green Door
Lake Of Tears-éknél nagy valószínűséggel valami féle útkeresés zajlik, mert ritkán hallani ennyire, szinte számonként eklektikus albumot. Viszont a dalok jók és ezt mindenképpen a javukra írom. Kérdés, hogy a rajongók lesznek-e ennyire elnézők.
