RockStation

Fapados ...: Queensryche - Queensryche (2013)

2013. július 22. - viliricsi

Queensrÿche.jpgFőszerkesztőnk a következő e-mailt küldte: "íme a megtisztelő feladat második része". Utána egy link egy lemezbolt címe. A lényeg, hogy meg kellett hallgatnom az idén második, Queensryche néven megjelent albumot, vagyis a második Queensryche első albumát, vagy nem tudom követni, mit.

Tehát: az énekestől sikeresen megszabadult zenész-frakció, az énekes Geoff Tate után szintén Queensryche néven kiadott egy lemezt. Majd ősszel eldönti a bíróság, ki az a Queensryche. Vicces lesz: aki már most megvette a jegyet az októberi budapesti bulira, lehet, hogy egy másik banda - mondjuk Frédi-Béni Band -  koncertjére fog belépni ahhoz képest, mint ami a jegyén szerepel.

De egyelőre most az volt a kérdés: létezhet-e Queensryche Geoff Tate, és (már régóta az a kérdés) Chris DeGarmo gitáros-dalszerző nélkül? Létezhet. Sajnos.

Pörögnek egymás után a szerzemények. Zseniális az intro. A mindenhol agyondicsért  Dreams go to die tűrhető. A Spore és az In this Light dalok refrénjei igencsak betalálósak. A „véletlenül" előre kiszivárgott Redemption echte rock-sláger. Todd La Torre orgánuma egy az egyben a fiatal Geoff Tate-é. Mi akkor a baj? Miért nem taglóz le mindez, mint volt Operation: Mindcrime és Empire-rajongót (a zenekar nyolcvanas évek végén megjelent albumai - szerk.)?

A másodiknak emlegetett album (Empire) részemről nem régen történt újra hallgatása adta meg a választ. A slágereim még mindig ugyanazok: Best I can, Another rainy night, Empire, Silent Lucidity. Viszont a Thin line - Della Brown - Jet city woman  hármast hallgatván konkrétan majdnem elaludtam. Meg még több helyen.

queensryche.jpg

Ami a nyolcvanas évek végén még előre mutató, progresszív volt (leszámítva néhány durvább fajta Pink Floyd-plagizálást), az mára avittnak számít. A Queensryche (Queensryche-ok) mégis olyan szinten akar(nak) 25 év után is az Operation és az Empire világából élni, hogy az már erkölcstelen.

Olyan ez, mintha egy mai fapados légitársaság hajdan csúcstechnológiának számító TU-104-es repülőgépekkel töltené fel flottáját. Az utasok fele megtagadná a beszállást, a másik fele meg a röhögéstől nem bírna beszállni.
A „főzetek” nagy része ugyanazon recept alapján készült: melankolikus érzésvilág megvadítva nagy ívű, dallamdús refrénekkel, melyek amúgy sem lennének rosszak, de így még inkább kiemelkednek. Mivel, úgy tűnik, a címadással is gondjai vannak a progresszív metal félisteneinek, a magam részéről javasolnám az egyik egy perces (!) zöngeményük lemezcímmé való emelését – a Midnight Lullabyról volna szó. Ezt a magyarul „éjféli altatódalt” jelentő elnevezést a trackek többsége viselhetné - akár az „éjféli” jelző kihagyásával. Aki az első „igazi” dalt, a már említett Where dreams go to diet meghallgatja, az már szinte az egész lemezt meghallgatta. Ha mégis továbbmegy, valószínű neki is pozitív katarzist jelent majd az első igazán „normális” tempójú szám, a Vindication felbukkanása – a hatos (!) sorszámon…

Nem  lett volna jobb az azonos nevű formációknak a szintén már kipróbált és majd' akkora reklámértéket hordozó Geoff Tate, illetve Rising West neveken lemezt készíteni? És ezzel együtt, végre valahára valami egészen újba, ál-progresszivitás helyett valami igazán progresszívbe kezdeni? Tudjuk persze a választ: egzisztenciális értelemben nem lett volna jó.

És az a legrohadtabb az egészben, hogy olyannyira nehéz fogást találni a Queensryche albumán (a módfelett rövid játékidőt leszámolva), hogy kénytelen vagyok négyes osztályzatot biggyeszteni e recenzió alá. Jobb, mint a Geoff Tate-változat. Na és? Legközelebb valami mást kérnénk. Bár nem vagyok túl optimista az ügyben.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr775414821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum