A második napnak kicsit fáradtan, merev izmokkal álltunk neki. Az első nap azért eléggé leszedált minket, de bírtuk a gyűrődést. Még ez a rohadt allergia sem tud kiszúrni velünk. Előre meg szeretném jegyezni, hogy a mai nem az én napom volt a fesztiválon. Ez később ki is derül, szóval ne totojázzunk annyit, hajtás után itt a Rock In Vienna második napja!
Délután van, de még baromi korán a koncertezéshez, tűz a nap ezerrel, és elfogyott perpillanat a vizem is, de nincs idő pótolni, mert pont most kezd a színpadon a Saint Vitus (a nap egyetlen számomra érdekes fellépője). A Winot most nélkülöző banda, eszméletlen kora délutáni időpontot kapott. Ez érezhető is volt a nézőszámon, de ez a zenekarnak nem szegte kedvét! A frontember szerepét betöltő Scott énekét nem mindig lehetett hallani, rettentően elrontották amúgy az egész banda hangosítását. Nem tudják itt, hogyan kell az igazán gonosz riffeket jól megszólaltatni. De nem aggódom, mert hétfőn ugye a Hajón újra találkozunk a négy öreggel. Dalcímeket direkt nem írok, hogy mindenki számára legyen meglepetés a program. Ígérem, hogy csalódni nem fogtok, illetve én nem csalódtam. Dave-nek azonban nem ez volt a legjobb koncertje, szerintem. A cucca szétment a koncert közepén, ráadásul a technikus nem tudta összerakni rendesen, így neki kellett megoldani a problémát. Azért a közönség nem volt hálátlan, maroknyi kis csapatunk vígan ordított minden szám végén. Az meg csak a hab a tortán, hogy a koncert végén Dave lejött elénk és a fogaival tépte a húrokat, majd kiosztott pár pacsit, és elvonult az árokban. Akármennyire is forróság volt, akárhány liter vizet kiizzadtam, akármennyire világos volt, és korán ez a koncert egy marha nagy élmény volt! NAGYON VÁROM A HAJÓS bulit!
Na, körülbelül számomra ennyi volt a nap érdemi része. A nap hátralévő részében, vagy elcsaptam az időt, vagy szenvedtem, na nem csak attól, hogy bedugult az orrom és fájt a fejem. Na, jó bocsi... azért volt még egy igazán értékelhető banda a Turbonegro személyében. A srácok eléggé, hogy is mondjam, hogy ne bántsak meg senkit ... kirívóan tudtak viselkedni, megjelenni. Az All My Friends Are Dead számra eléggé sokan megmozdultak, a többi időben, viszont én is csak döbbentem tudtam nézni a srácok mutatványát. Sajnálom, a meleg tengerészeket és hasonlókat még nem tudtam megszokni. A tűző nappal harcolva még ezt a bulit kibírtuk valahogy, de innentől kezdve inkább az árnyékban hűsölést preferáltuk.
Amúgy, aki a Hellyeah illetve a már említett Saint Vitus koncerten gondolkodik az készüljön, hogy a merch nem lesz olcsó mulatság. Körülbelül hat-hétezer forint között mozognak a póló árak, amik annyira azért nem olcsóak. Reméljük, hogy otthon majd valamivel barátibb árak fogadnak bennünket. A bakelit szerelmeseinek üzenem, hogy sajna sehol nem láttam semmit, pedig nagyon próbáltam találni valami izgalmas Vitus lemezt. A fesztivál alapjában véve hozza az osztrák árakat. Öt euró a sör és tíz euró alatt nem igen tudsz megkajálni. Nem túl változatos az étel felhozatal, ellenben annál megszokottabb. Pizza, hambi, sült krumpli, kínai, nagyjából ennyi. Külön jó pont a fesztiválnál, hogy a wc-ket folyamatosan takarítják, tisztán tartják, így nem kell pisiben tocsogó toi-toi-ban elvégezni az ember fiának a dolgát. Ami még szimpatikus, hogy az utolsó koncert után minden kijáratot kinyitnak, így igen hamar kilehet jutni a szigetről. Ellenben az Isten se tudja miért, de fél tizenkettőig lehet max a fesztivál területén tartózkodni (Gondolom, nem akarnak problémát a hangos zene miatt).
Na, de térjünk vissza a zenéhez, mert a színpadok még tele vannak. Soha nem gondoltam volna, hogy elmondhatom magamról azt, hogy ott voltam egy Within Temptation koncerten. Nagyon örülnék, ha el tudnám mondani még most is, hogy nem voltam opera metal bulin. Egyszerűen szánalmas, hogy egy mondjuk ekkora név, egy ilyen kaliberű fesztiválon playbackeljen. Sharon még csak a látszatát sem akarta kelteni annak, hogy énekel. Egyszerűen, ment a dal már egy jó perce, amikor is méltóztatott a szájához emelni a mikrofont. Megértem, ha valaki fáradt, nem bír mindent beleadni, de kérem..... ebből van pénze, ebből fizeti a számláit, hogy szórakoztat, legalább a látszatot próbálja már meg fenntartani.
Később jöttek a számomra abszolút közömbös The Hives, illetve Incubus. Eszméletlen, hogy mennyire eszik az emberek az ilyen agyon hypolt zenét. Az Incubus pedig a tipikus tini rock. Gyönyörű, daliás énekes, aki mutogatja a kockáit a hasa helyén, és ennyi.
Ezt követően jött a headliner, a Muse! Róluk egy dolgot kell még itt az elején megjegyezni, nincs olyan Muse dal, amit ne tapsolással kellene kezdeni! Tényleg minden dalt úgy kezdtek, hogy a közönség tapsolt, ami igazából nem is baj, mert ez egy remek módszere annak, hogy megtalálják velük azt a plusz kapcsot, amivel még könnyebben, még több energiát lehet átadni a népnek. A koncert alatt a hátulsó led falon folyamatos vetítéseket láthattunk, amik nem, hogy unalmasak voltak, hanem egyszerűen nem bírtam levenni róla a szemem. Azért el kell mondani, ez a zene nem az én műfajom, nem az én korosztályomat célozza meg feltétlen. De nincs ezzel baj, mert ez a tipikusan a nőket megcélzó (romantikusabb cucc, nekem ez jön le belőle) nagyon is meg tudja állni a helyét manapság. Van benne valami, valami olyan különleges, amitől nem tudod azt mondani, hogy rosszak, de egy olyan karakterű ember, mint én azt se tudja mondani feltétlen, hogy überkirály. Tény, nagyon ügyes zenészek alkotják a zenekart, akik tény vér profik a színpadon is. Olyan bulit csináltak, mint legalább a Metallica, ha nem nagyobbat (Azért nekünk a Talicska jobban bejött). Ha mostanában eljutnának hozzánk is egy aréna bulit megnéznék, hogy ott mit is tudnak a srácok, mennyire tudnak ott kibontakozni.
Várjuk a holnapi napot, amikor konkrétan egy szabad percünk nem lesz! Izgulunk, most meg megyünk tusolni, aludni, hogy holnap tudjuk folytatni ....
