Elkészítette harmadik nagylemezét a szolnoki Robinzon Cirkusz. Az eddigi munkásságuk sem volt piskóta, de amit a Így jár minden málnatolvaj-ra összeraktak, az minden eddigit felülmúl! Hölgyeim és Uraim: itt van az utóbbi (ha nem minden-) idők leszórakoztatóbb magyar rockzenei produktuma!
2007 novembere. A Robinzon Cirkusz első lemeze megjelenik az azóta már jobb létre szenderült Rockinform mellékleteként. Először nem tudtam mit kezdeni a lemezzel, már a borítóra nézve is csak nagyokat pislogtam. Nem tudtam, hogy milyen zene lehet az, amit egy saját szalonnáját sütő malac képe borít be jótékonyan. Aztán csak rászántam magam, meghallgattam a CD-t és azon vettem észre magam, hogy konkrétan szalonnaként belesült a lejátszómba a Lilöpig Fíling 17 dala. Aztán 2010 nyarán jött a folytatás, a szintén pihent című RC II. - Az a gyanúm, hogy a feleségem belépett a Metalikába, melyen folytatódott a muzikális zsibbasztás... Aztán eltűntek a látóteremből, már azt hittem, feloszlott a Robinzon Cirkusz. Sajnáltam volna, ha így alakult volna, de szerencsére nem így volt: egyszerűen csak "rossz" fécbukk oldalt találtam tetszikelni. Amatőr hiba, vállalom.
Aztán megszületett a Prosectura kritikám, melynek hatására a zenekar személyesen engem keresett meg, hogy írnék-e az új lemezükről, az Így jár minden málnatolvaj címre keresztelt alkotásról. A válaszom egyértelmű volt. Egyszer csak meghozta a postás a csomagot, melyben a CD mellé szövegkönyvként egy mese- és kifestőkönyvet mellékeltek nekem a srácok. Kérem, így kell igényesen köríteni egy minőségi szerzői albumot! A poént sem nélkülöző kivitelezés nagyon megragadta a fantáziámat, de kiderült, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Mert amikor beraktam a lemezt a lejátszómba... Emberek, aki nekiáll a meghallgatni a szolnokiak korongját, ne keressen más elfoglaltságot! Üljön le kényelmesen és készüljön a rekeszizmok megdolgoztatására. Mert hogy még a legkomorabb rock arcok is fel fognak nevetni nem egyszer, azt garantálom!
"De milyen zenét játszik a Robinzon Cirkusz, kedves kritikaíró humanoid?" merülhet fel a kérdés az Olvasóban. Nehéz megmondani! Egyszerre van benne dögös rock, egy nagykanálnyi metal, némi (de tényleg nem sok) punk, talán egy csipetnyi alter (meg merem még kockáztatni a progot is), mindez egy tehervonatnyi humorral nyakon öntve. Ha nagyon sarkítani akarnám, talán azt mondanám, hogy Irigy Mirigyék tolnának ilyen zenét, ha nem az átdolgozás lenne a koncepció náluk (és persze ha főleg a rock vonalon maradtak volna).
Alapvetően egy konceptlemezzel van dolgunk, melynek minden dala egy-egy történetet mesél el a Taknyos erdő lakóiról. Ha figyelmesen hallgatja kedves közönség a szerzeményeket, még átfedéseket is találhat a szövegek között, de egyenként is megállják a helyüket a dalok mind zeneileg, mind szövegileg. Apropó szövegek! Nem tudom, hogy mi serkenti meg a srácok fantáziáját, mi készteti őket ilyen gondolatok írására, de én is kérek belőle! Egyszerre lavíroznak az őrület és a zsenialitás határán, miközben a "bájos" szereplőkön keresztül képesek megtárgyalni olyan kérdéseket, mint a szerelem (Tündércsillag a tavirózsa), a melegek (Hűség), az Internet terjedése (Huhú postásnak mennie kell). És még ezután is jönnek a könnyedebb/komolyabb témák. De olyan rímekkel és fordulatokkal körítve, melyekre az átlag ember nem is nagyon gondolna. Erre épül rá Fin énekhangja, mely kitűnően társul erre a jó értelemben vett katyvaszra. Ha úgy kívánja a szöveg, dalol, kántál, más hangon dalol, aztán megint... Hol gyerekes hangnemben, hol "bunkón", hol csak rokkosan', mikor mi szükségeltetik.
És mindezekre jön zenei körítés. Ahogy már az eddigiekből is sejthető, háromakkordos kamuzásra senki ne számítson. Néhol olyan váltások bukkannak fel, amire még talán a System of a Down tagjai is elismerően csettintenének. Mind Spa, mind Szer és Zaj is tökéletesen urai a hangszereiknek. Ha kell, eszeveszett technikázást csapatnak, ha kell, tökös bluest, ska-t, folkot és még ki tudja, mit kapnak elő. Természetesen csak ha a szöveg úgy kívánja meg. Sokszor, sok helyen ellőttem már ezt a szót, de itt is "csak" azt tudom mondani: ZSENIÁLIS! Csupa nagy betűvel.
Ha jobban odafigyeltem volna, biztos, hogy a tavalyi év végi listám élvonalában lett volna az Így jár minden málnatolvaj, de így sem bánkódok, hiszen akárhova is került volna, biztos lettem volna benne, hogy a Robinzon Cirkusz eddigi legjobb, leg"érettebb" lemeze lett a maciakasztós CD. Aki eddig nem ismerte őket, bátran (de humorra készen) hallgassa meg az albumot, de még az előző két lemez kedvelőinek is kellemes meglepetést tartogat az alföldi négyes. Nem kérdés a pontozás. (5/5)
Ha bejöttek az eddigi gondolatok és kíváncsiak lennétek a teljes alkotásra, itt már hallgathatjátok is! Jó szórakozást, gyárekek!
